2014. április 24.

Kemo- és sugárterápia idegrendszert károsító mellékhatásai


Meggyőződésünk, hogy csak akkor lehetséges hatékonyan megelőzni és csökkenteni bizonyos kezeléseknek a lehetséges súlyos mellékhatásait, hogyha ismerjük azokat. A kemo- és sugárterápia egyik kevésbé ismert hosszú távú mellékhatását a központi idegrendszerre fejtheti ki.

2005-ben egy tanulmány 702 65-évnél idősebb ráktúlélő mentális állapotát hasonlított össze ugyanezen embereknek testvérpárjaival. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ráktúlélők fokozottan veszélyeztetettek a mentális rendellenességek hosszú távú kialakulásával. A rák- túlélők 14,5%- ának volt mentális rendellenessége, míg rákban nem szenvedő testvéreiknek 8,7%-át sújtotta ez a probléma. 

 A kutatók javasolják, hogy a megfelelő kezelések kiválasztásában ezzel a rizikóval is számolni kell. A közvetlen agyi besugárzás súlyos agyi mellékhatásai közismertek. A kemoterápia agykárosító hatásának mechanizmusáról viszont csak a múlt év végén jelent meg egy részletes tanulmány. A károsító mechanizmusok megismeréséhez először be kell pillantanunk az utóbbi 10 év agykutatás vonatkozó eredményeibe. Az agykutatás legmakacsabb 20. századi dogmája, miszerint a kifejlődött agyban már nem fejlődnek új agysejtek, az utóbbi egy évtizedben megdőlt. Legalább a hippokampuszban (gyrus dentatus) és az un. szubventrikuláris zónában folyamatos agysejt fejlődés történik, az emberi élet végéig. A fejlődő agysejtek egy része a hippokampuszban túlél, működőképes lesz és integrálódik a már meglévő agysejt hálózatba. Az új sejtek száma a már régebben jelenlévő agysejtek számához viszonyítva rendkívül kicsi, de fiziológiai tulajdonságai eltérnek a már régebben kialakult neuronokétól: sokkal gyorsabban aktiválhatók, mint régebbi társaik.

Az új sejtek a hippokampusz un. „szűk keresztmetszetében” foglalnak helyet, és így döntően befolyásolhatják a memória és gondolkodásközpont működését. Amennyiben az új neuronok keletkezését gátolják, súlyos mentális problémák alakulhatnak ki, pl. depresszió, elmefogyatékosság, dementia, skizofrénia. A neuronok fejlődésének elősegítése javíthatja a hangulatot és a kognitív teljesítőképességet. A depresszió ellen engedélyezett gyógyszerek nagy része elősegíti az új neuronok keletkezését a hippokampuszban és ha ezt a gyógyszerek által előidézett neurogenezist gátolják, akkor a gyógyszerek nem enyhítik a depressziós tüneteket. Ebből arra következtetnek a kutatók, hogy a gyógyszerek depresszió ellenes hatását azoknak az új neuronok képződését elősegítő tulajdonságukra lehet visszavezetni. A hippokampusz aktivitásnak növekedése is elősegíti az új neuronok születését.

Új felfedezés, hogy a hippokampusz a nyelvtanulás nélkülözhetetlen szerve. Ha az agy megsérül, a hippokampusz az a szerv, amely átirányítja a nyelv- központok működését a sérültről egy másik, épp területre. A hippocampuszban osztódó őssejtek (neural progenitor cells) az agysejtek között a legsérülékenyebbek, maradandó sérülésük súlyos mentális, pszichikai fejlődési rend- ellenességekhez vezethet.

Egy 2006-os tanulmány – állatkísérleteket is felhasználva - arra a következtetésre jut, hogy a kemoterápia alkalmazása is súlyosan károsíthatja a neurális őssejteket a hippokampuszban. Az emlődaganatokban szenvedők - akik szokásos kemoterápiás dózist kaptak – 18%-a kognitív károsodásban szenved a kezelések után. Magas dózisú kemoterápiát kapott emlődaganatosok több mint 30%-a két évvel kezelések után hasonló problémákkal küzd. A kemoterápiás szerek károsíthatják az érett agysejteket is, de valószínű, hogy a legjelentősebb károkat az agyi őssejtek pusztításával okozzák. A tünetek között megemlítik a koncentrációzavart, a mentális flexibilitás sérülését, az információ feldolgozás sebességének lassulását, a vizuális memória és a motorikus funkciók zavarát. Gyermekkorban kemoterápiát kapott hosszú távú túlélőknél a depresszió előfordulásának valószínűsége nőtt meg a kemoterápia intenzitásának függvényében.

A fej besugárzása is okozhat súlyos agykárokat. Nagy dózisú besugárzás kárt tesz az érett agysejtekben is, súlyos strukturális és működési rendellenességeket okozva. Kis dózisú besugárzás pedig megsebezheti a hippokampusz osztódó és az egész agyban jelen lévő „szunnyadó” őssejteket, amelyek akkor lépnek működésbe, ha az agy valamelyik része megsérül. Különösen gyerekeknél okozhat súlyosabb fejlődési rendellenességeket, amelyek tanulási nehézségekben, lassúságban, emlékezési és megértési problémákban, koncentrációs nehézségekben és I.Q. csökkenésben nyilvánulhat meg. Létezik egy fajta baktérium (Sterptococcus penumoniae) amely agyhártyagyulladást okozva elsősorban a hippokampuszban osztódó őssejteket károsítja. Nem meglepő, hogy ez a betegség a kemo- és sugárterápiához rendkívül hasonló mentális rendellenességeket okozhat: Emlékezet és tanulási problémákat, a gondolkodás lassúságát, depressziót, verbális képességek sérülését, koncentrációhiányt, hiperaktivitást. Potenciális védelmet a sugárzás ellen, pl. a lithium és intranazális FGF-2 is nyújthat, az utóbbi lehetséges agytumor ellenes hatásáról előző hírünkben számoltunk be. Az egyik polysaccharid hatóanyagtípusról is megállapították, hogy képes az agysejtek védelmére és elősegíti az agy őssejtjeinek differenciálódását, ami azzal is összefüggésben lehet, hogy a gerincvelő vérképző funkcióját is erősíti. A fentebbi módszerek a bakteriális meningitisz agykárosító következményeinek kiegészítő kezelésére is alkalmasak lehetnek. Megfontolandó az intranazális NGF és FGF-18 kísérleti alkalmazásának lehetősége is: a két neurotropikus faktor agyi hatásairól későbbi hírünkben fogunk beszámolni.

Forrás:  http://max-immun.hu/hu/articles/show?from=33&id=18

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése