A "Miért is lehetek hálás?" című írásom 1. részét IDE KATTINTVA tudod elolvasni.
Hálás vagyok, hogy írhatok és beszélhetek,
hogy olvasod és bentről hallgatod.
Hálás vagyok, hogy már Te is tudod, milyen fontos, hogy hálás légy,
és hogy az önsajnálat helyett, inkább ezt választod!
Hálás vagyok a napsütésért, a nyári szellőkért,
a tengerek morajlásáért, az évszakokért, a megszolgált falevelekért,
és a mindenség tökéletes csodájáért.
Hálás vagyok a gyengeségért és az erőért,
a boldogságért, a szomorúságért,
és mindenért, ami érhet és amit élhetek,
hisz így teljes az egész!
Hálás vagyok a lámpafényért, a meleg kályháért,
de akkor is hálás vagyok, ha ködbe borul a táj,
hálás vagyok a fagyos pillanatokért, a sötétség minden színéért,
hiszen a fény nem alszik el, így hogy bennünk ég.
Hálás vagyok a jóért és rosszért, ami valójában nincs is,
de én a nincsért is hálás vagyok.
Nem csak azért vagyok hálás, amit megéltem,
hanem azért is, ami még előttem áll.
Hálás vagyok minden pillanatért,
az örök most hatalmáért és a szív erejéért.
Hálás vagyok a csendben és hallgatásban rejlő mondanivalókért,
ugyanúgy a hangos szavakért, a szemek és arcok meséiért.
Hálás vagyok a változásért és az öröknek tűnő dolgokért.
Hálás vagyok az érintésért, hogy megtehetem és hogy érezhetem.
Hálás vagyok az ember és a lélek sokszínűségéért az Egységben.
Hálás vagyok a szavakért, a számokért, a betűkért,
még az elillanó gyertyaláng füstjéért is.
Hálás vagyok a természet hangjaiért,
a párás ablakokért, a felhők táncáért,
és az örök, mindenben fellelhető örvényért.
Hálás vagyok a mindenség végtelenségéért,
és a semmisség tartalmáért is.
Hálás vagyok azért, mert a hála felemelő,
de azokért a percekért is, amikor a hála nehézzé válik.
Hálás vagyok mindazért, ami megtisztul,
és hálás vagyok akkor is, ha por fedi már.
Hálás vagyok a hasonlók vonzásáért,
az akarás taszításáért, és az elválasztódás illúziójáért.
Hálás vagyok az örömért, a szeretetért,
a mosolyért, az ölelő vagy megölő tekintetekért,
a kézfogásért, a testek találkozásáért
és a lelkek szerelmes egymásba olvadásáért.
Hálás vagyok a színekért, a jelekért, az égi üzenetekért.
Hálás vagyok, ha széthullok, de akkor is, ha teljes vagyok,
és hálás vagyok az út minden pillanatáért,
ami a teljesség felé vezet.
Hálás vagyok a társaságért és az egyedüllétért,
a szívben rejlő végtelen világ felfedezéséért,
a végtelen világ felfedezésében dobbanó szívért,
az ízekért, az illatokért, a hangokért,
a szebbnél szebb vagy zavaró dallamokért,
és a földi lét sűrű foszlányaiért.
Hálás vagyok a lélek eldugott fiókjaiban tárolt emlékekért,
és mindazért, amire emlékezhetem,
de azért is, amit csak az álmok súgnak meg.
Hálás vagyok, mert ami kicsiben, az nagyban is,
így már én is felnőhettem,
miközben mindezt mégis gyermekként figyelem.
Hálát kérnek életünk végtelen mozaik körei,
én pedig hálás vagyok, amint láthatom,
érthetem és érezhetem, a sok-sok kis kör,
hogyan is áll össze egy nagy Egésszé.
Szeretlek hála, és hálával szeretlek,
mert még a zajban és a másban is ott lebegsz.
Elrejtőzhetsz, elfelejthetsz néha,
én akkor is benned őrzöm minden kincsem,
mindent mi volt, és lesz,
mindent a MOST örökkévaló végtelen pillanataiból.
Írta: Dr. Dankó Szilvia Daisy
Képek: Pinterest
Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése