2016. december 18.

Hajni utazása - huszár élet, szerelmek, Atlantisz, szellem ikertesó fénybe segítése








REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA 



 Hajni utazása: huszár élet, szerelmek, Atlantisz, szellem ikertesó fénybe segítése


...na és egy kis galaktikus találkozás ;-)


 

Hajni írásban összegezte az utaztatásán tapasztaltakat:


"Még soha nem voltam ilyen utazáson, így úgy éreztem itt az ideje. Az elméleti oldalával már valamennyire tisztában voltam, de a gyakorlatit korábban még sosem próbáltam. Nagyon izgatott voltam. Egy kedves lány, Szilvi utaztatott. Először beszélgettünk, teljesen egy hullámhosszon voltunk. Rakta nekem a kártyákat, melyek alá is támasztották a meglátásokat. Hamar reppent az idő, így neki kellett állnunk az utazásnak."



1822 - Miklós, a magyar huszár


"Egy számomra már ismert módon kerültem meditatív állapotba. Először ellazult a testem, majd feltöltöttük szeretettel a lelkem, és indult a móka.
Egy homályos távoli alak közeledett felém először. Ő voltam én 1822-ben.
Akkor már 30 év körüli fiatalember voltam, huszár ruhás magyar, nevezetesen Miklós. A huszár kabátom gyönyörű kék színű volt, fekete zsinórral, a nadrágom, és a cipőm viszont fekete."


(folytatás lentebb)


"Első jelenet, melyet láttam, hogy segítek a szegényeken. Egy kisgyerekhez hajoltam, és adtam neki egy virágot.
Ez is egy szeretet tanítás volt.
Akkori barátnőmmel éltem együtt, aki nehezen tűrte, hogy sok időt töltök az emberek segítésével.
Később úgy megharagudott, hogy elhagyott, amit nehezen dolgoztam fel, annak ellenére, hogy nem voltunk szerelmesek. Ő mostani életemben nővérem, Szabina. "

"A szegénység háború miatt ütötte fel a fejét. Úgy gondolom, hogy volt némi befolyásom, mert egy szintig fel tudtam tartóztatni a támadókat. Majd amikor már nagyon az útjukban voltam, el kellett menekülnöm, mert kerestek. El akartak távolítani az útból.
Édesanyám nagyon sajnálta, hogy elmegyek. Nagyon szerettem, nagyon jólelkű asszony volt.
Franciaországba kerültem, ahonnan rendszeresen leveleztem édesanyámmal, hogy tudjunk egymásról.
Nagyon sok támogatást, szeretetet kaptam tőle. Ő a mostani életemben a fogadott Édesanyám, Cilike. :) "

"Franciaországban, ahogy otthon is, újságszerkesztéssel, költészettel kerestem kenyeremet.
Megismerkedtem egy nagyon kedves lánnyal, akivel inkább baráti volt a viszonyunk.
Vagyis annak álcáztuk érzéseinket. Szerelmesek voltunk egymásba, amit még magunknak sem vallottunk be. 
Én tudat alatt féltem egy új kapcsolattól, nehogy csalódást okozzak neki is, mint volt barátnőmnek. Ő sem beszélt soha érzéseiről, csak egyszerűen szerettünk egymás közelében lenni. Neki volt is már egy gyereke, sokat játszottam vele. Lényegében külön éltünk, de olyan volt, mintha egy család lettünk volna.
Együtt öregedtünk meg nagy szeretetben.
Később fertőző tüdőbajom lett, és akkor már nem engedhettem a közelembe, bármennyire is fájt, mert nem akartam, hogy elkapja a betegséget. Addigra már szépen elbúcsúztunk egymástól, majd eltávoztam.
Ő mostani életem szerelme Martinka – a lelki társam."




1600-as évek - "halálos szerelem"


"Az 1600-as években történt, mikor szerelembe estem (vagy legalábbis megszerettem) valakibe, akivel még a kapcsolatunk elején minden rendben is működött, de szülei halála után az alkoholhoz nyúlt, és később minden nap részegen jött haza.
Én törékeny, alázatos nő voltam, és mindent elviseltem, amit el kellett tőle, mert azt hittem, nincs más választásom, és mert szerettem.
Azt próbáltam magamnak bemagyarázni, hogy az nem is ő, mert csak az alkohol teszi ezt vele.
Egyszer úgy megvert, hogy vérbe fagyva meghaltam. Ő erre nagyon megijedt, és iszonyú bűntudat marcangolta.
A lelkem vele maradt élete végéig, hogy tudassam vele, én megbocsátok, de nem fogadta az üzenetet, sőt bele is őrült később, és olyan képzetei voltak, hogy még élek.
Ő mostani életemben egy volt szerelmem Józsi, aki mostani életemben azért tért vissza hozzám, hogy tudja, megbocsátottam.
Még mindig nem épült fel teljesen, de ez a fejezet az én lelkem számára lezárult, a többit egyedül kell megoldania. Én már nem segíthetek."


1700-as évek - Életeken átívelő szerelem


"Az 1700-as években születtem újjá, amikor Tökéletes harmóniában éltem mostani Martinkámmal.
Leginkább a „különleges Valentin nap” filmhez tudnám hasonlítani.
Tökéletes harmónia, mikor is őt behívták a hadseregbe. Nem kaptam róla több hírt, és egész öreg koromig vártam Őt haza, mikor nem egy koporsóban tért otthon végső nyugalmára. Akkor tudtam feldolgozni, hogy már nincs.
Ő volt életem egyetlen, igaz szerelme, a lelki társam.

A mostani életünkbe Martinkával úgy gondolom azért találkoztunk később, mert ez a szakasz maradt ki abból az életünkből, amit most be kell teljesítenünk."




Betekintés Atlantiszba


"Atlantiszban óriások voltunk. Mindenki egyforma, sötét haj, világos bőr, fehér ruha.
Csak meditáltunk, és gyönyörűséges energiában, harmóniában éltük. 
Mi voltunk Isten azon fejlettebb részei, akik először leszülettek, de a kevésbé fejlettek ebben a világban nem tudtak testet ölteni, mert túl magas volt az energiaszint még nekik. Így úgy határoztunk, hogy átadjuk a helyünket a kevésbé fejletteknek, hogy ők is ide jöhessenek tapasztalni.
Először üzeneteket hagytunk pl: Stonehenge, majd egy általunk teremtett özönvíz elmosott minket a föld színéről. Azt követően egy részünk már csak segítőként születik le, egy részünk Istennel van, és ott segédkezik, mint kommunikációs csatorna emberek és Isten között. ..."

...Ezek a világok..világok..párhuzamos világok ;-) (megjegyzésem)


Szellempuszi egy Hajnit "megszálló" lélektől, az ikertestvérétől :)


"Azt kérdezte Szilvi, hogy van-e velem valamilyen lélek, aki nem én vagyok.
 Kiderült, hogy a mostani életünk magzati korából egy fiú ikertestvérem a jobb oldalamon volt.
Azt mondta, nagyon szeret, és jó neki velem. Majd Szilvi felvilágosította, hogy csak az én energiámat szívja, és ez nekem sem jó, illetve ő sem tud annyira kiteljesedni, mintha saját teste lenne.
Kicsit mondta, hogy féltékeny Martinkára is, de csak azért, mert félt, hogy nehogy elküldjem őt. De amint megértette, amit mondtunk neki, leszállt rólam, és felfelé kezdett szállni.
A nagymamánk jött elé, kézen fogta, és belementek a fénybe, majd eltűntek.
A jobb karom ez után kicsit zsibbadt, majd erőteljesen fájni kezdett, később kicsit meg is duzzadt.
Egy óra múlva a fájdalmam nem csak a jobb kezemben, de a jobb vállamban is megszűnt, ami már évek óta gyötört."


Megjegyzés
Kiegészíteném néhány általam megélt tapasztalattal:

Az ikertestvérének kedves, kellemes energiája volt. :)
A "Martinkára féltékeny" résznél kicsit hebegett habogott a fiú Hajni szavain keresztül, gyorsan rajta is lett kapva, hogy füllent itt-ott. :) Azért, mert félt, Hajni nehogy elküldje őt... Hajni viszont mondta neki, hogy elengedi.

Miközben próbáltam megnyugtatni, hogy a fény milyen jó dolog, nézze meg a boldog nagymamát, aki ott várja..., stb... egyszer csak olyan érzés futott át rajtam, mintha elpirulnék a jobb arcomon...
Erre Hajni felnevetve megszólalt: "adott neked egy puszit"  :D
Az első szellempuszim... vagy ki tudja :D
Annyira meggyőzően érveltünk, hogy lelkesen a fénybe sétált. :)
Éreztem a hátamon az ismerős bizsergést, oldódást, amikor átlépett...

A duzzadást Hajni jobb karján (bicepsznél, az ikertesó lakhelyén? :) ),  "igazolom", nem kicsit lepődtünk meg. :O



Marek egy másik galaxisból, aki a bal vállamon "lakott"


Hajni folytatja:
"...Ekkor Szilvi megkérdezte, hogy rajta látok-e valamilyen lelket, és egy kis manóhoz hasonló pici lényt láttam, aki el akart bújni Szilvi háta mögött.
Ő egy messzi világból jött le, amikor Szilvi kinyitott egy kaput körülbelül egy éve, meditálás közben.
Elmesélte, hogy az ő világukban nincs napfény, és nagyon rossz passzban vannak a manók.
Hazaküldtük azzal a sok tudással, amit eddig Szilvitől tanult, és mondtuk neki, hogy tanítsa társait is meg mindezekre, és mondja el nekik, hogy van, ahol igenis van Fény. ...

Ez volt az utazásom, köszönöm Istennek és Szilvinek ezt a csodás élményt!" :)


 


Megjegyzés:

Azért kérdeztem meg Hajnitól, hogy lát-e rajtam, körülöttem is valakit, mert egy jó ideje, mikor a cicám rám néz, megfigyelhető, hogy a tekintete utána mindig a bal vállam fölött köt ki. :) Szóval gyanús volt...:)

Kicsit bántam, hogy olyan gyorsan elküldtem Mareket, jobban kifaggathattam volna. :)
Annyit tudunk, hogy egy másik galaxisból jött, kb. 40 cm magas manószerű lény. 
Kedves és nem ijesztő. A bal vállamon "lakott" kb. 1 éve.
Neve Marek.
Kisebb a bolygójuk, mint a Föld és náluk csak sötétség van és szomorúság. 
Ő fényt keresett (bizonyára ottani ébredő lélek :D), és én elvileg egy meditációban nagy fényt sugároztam, meglátta és ezen a fénykapun lejött hozzám.
Kérdeztem, tudja-e a gondolataimat, felismeréseimet, a gyakorlataimat, látja -e amiket olvasok, stb? Mondta, hogy igen és nagyon sokat tanult a fényről...a szeretetről...
Ő meghalt a bolygóján és ott "szellemkedett". :)
Megértette, hogy nem egészséges az én energiámból fenntartani itt magát és neki is jobb lenne, ha a fénybe menne, amit ezek után egyből látni is kezdett.
Azt mondta, átmegy, majd újjászületik és megtanítja a többieknek, amit a szeretetről, mint energiáról tanult tőlem. :)

Megható volt...kedves kis szomorú energiás manó :)

Bevallom szokott néha hiányozni... :D Szerintem én is neki... többször éreztem az energiáját azóta... néha meglátogathat. :)


Írta (Hajni leírásának idézésével) és az utaztatást vezette:  
Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2016.
Képek: Pinterest








További történetek:


Információk, cikkek a reinkarnációról:


Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:
http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html


Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

2016. december 14.

Melitta utazása - Egy királynő és egy szegény asszony szeretet leckéi






 REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA


 Melitta utazása - Egy királynő és egy szegény asszony szeretet leckéi



13. század - Írország, Skócia területe


Érdekes, hogy az utaztatás előtt épp arról beszélgettünk Melittával, hogy az emberek mennyire magukon hordozzák az előző életek nyomait.
Belőle például sugárzott egy arisztokrata lét. Ahogy ezt kimondtam, helyesbítettem, inkább olyan hercegnős energiára hasonlított. :) Mondta, hogy á biztos nem, bár már többen is mondták neki...


Utazása első felvonásában meglátta magát egy 35 év körüli nőként, sugárzott belőle a jóság, a kedvesség, a bölcsesség és a szeretet. Láttam magam előtt, ahogy mesélt róla, csodálatos nő volt! Ahogy most is az. :) ;-)
Uralkodó volt, királynő. Mikor a férjéről kérdeztem, az emlékekkel folyni kezdtek a könnyei is: "ő már nem él, elesett a csatában, nem tért vissza a seregével". Nagyon jóságos király volt, kedves és önfeláldozó.


(folytatás lentebb)



Érzékelte, hogy van 2 gyermekük, de valamiért mindig csak a kisfiút látta, a lányt nem, talán már pici korában elhunyt.

Nem volt szoros viszonya a fiával, távolinak érezte, dadusok nevelték, az uralkodónak nem illett érzelgősködni és túlzottan belefolyni a gyermeknevelésbe.
A királynő erőt sugárzó tartása mögött mélyen hatalmas érzések, rengeteg szeretet és fájdalom rejtőzött, nem mutathatta ki, mélyre kellett zárnia és úgy tűnik sikerült is... pár száz évre. Neki példát kellett mutatnia.

Jelenlegi életében G-vel volt párkapcsolata, de pár hónapja olyan se veled, se nélküled szakaszba lépett a kapcsolatuk.
Felismerte G. lelkét az akkori férjében, "szövetségesében", a királyban, kisfiában pedig azt a nőt, aki jelenleg az édesanyja. Azt mondta, már érti az anyukája erős ragaszkodását.

Az egyik dadust nagyon közel érezte magához, szinte barátnők voltak, sosem éreztette vele a "rangbeli" különbséget.
Mikor ebben a dadusban felismerte jelenlegi egyik legjobb barátnőjét, újra meghatódott a szeretettől. :)


A királynő énje azt üzente mostani énjének, hogy merje az érzéseit jobban kimutatni, vállalja fel azokat. Ő pedig csak annyit válaszolt: köszönöm. :) Természetesen előtte megölelgette és megszeretgette a gyógyító aranyfényben.






15. század környéke - Németország


A következő élet első felvillanásaként egy 40 év körüli nőt látott meg, aki öregebbnek nézett ki a koránál, hiszen meggyötörte az élet. Mély szegénységben élt, rongyos ruha volt rajta, egy vízzel teli vödör volt a kezében. A várostól távol, egy kis faluban élt a férjével, egyáltalán nem sugároztak pozitív energiákat.
Gyermekük nem született, úgy érzékelte bár teherbe esett korábban, de elvetélt.

Férje barkácsolt, kézműves volt, de nem ismerték el, nem volt sikeres, ezért bánatát alkoholba fojtotta. Mikor ivott agresszívvé változott és gyakran verte a feleségét.
Egy idő után a nő elhitte, hogy ő is rossz, bűntudata volt, valahol mélyen azt érezte, megérdemelte a bántásokat.

Melitta szörnyülködve nézte hogyan éltek. A szegénység ellenére még élhettek volna nyugodt, boldog életet, megbecsülhették volna azt, ami van és egymást is, de akkori tudatállapotával ezt nem látta, inkább mindig csak panaszkodott és kesergett. A férjében itt is felismerte jelenlegi szerelmét, G.-t. Enyhébb formában, de sok tulajdonságát vélte felfedezni a mostani G-ben is.

Próbáltunk a bűntudat programja után kutatni, gyógyítani és gyanítottuk az utaztatás előtt is, hogy voltak "bántások" egymás felé. Jó pár ilyen élet lehetett...ahogy ez lenni szokott..

Úgy érezte nem tud megbocsátani a férjének a bántásokért, és magának sem, nem látott bennük semmi "szépet" és szerethetőt. Ekkor próbáltam emlékeztetni pár dologra, pl. hogy magasabbról nézze az angyali szemével és megláthatja bennük a szeretetet, cserélje ki az emlékeket egy boldog, sikeres élet emlékére, ahogy most is látja magukban, hogy milyenné szeretnének válni, milyen csodálatos lelkek és ők is csak szeretetre vágynak és vágytak. Az önszeretetlenségtől és persze bizonyára már korábbi sérülések, családi minták miatt válhattak ilyenné.
Majd gyógyító aranyfényben gyógyító ölelések hatására megszépültek és közelebb kerültek a megbocsátáshoz, oldódott a harag és a bűntudat. :)



Ebben az életben sem sikerült kimutatniuk és megélniük a szeretetet, a feladat továbbra is adott...csak már sokkal tudatosabban :)

Kiskora óta jelen van benne egy félelem, miszerint neki majd nem lehet gyermeke. Egyik látott életben sem jött össze úgymond a gyermeknevelés...talán lehet összefüggés...



További kérdések Melitta lelkéhez

Leszületendő gyermekeink lelke

Az utazás előtt szóba került, hogy esetleg a gyermeke lelke már itt lehet-e vele, aki majd le akar hozzá születni. Ugyanolyan különös bizsergést éreztünk, ahogy erre a kérdésre koncentráltunk, ezért megkérdeztem az utaztatás alatt is, hiszen ilyenkor mindenki "látó". :) Látta egy kisfiúnak a lelkét, aki vele van, tudta, hogy ő lesz a fia majd, két lehetséges dátumot is kapott tőle, a nevét még nem árulta el. :) Kedves, nyugis, bölcs energiája van a fiúnak.

Megkérdeztem, hogy az én majdani gyermekem lelke itt van-e velem. Látott egy kislányt a jobb oldalamon, azt mondta szokta kopogtatni a jobb vállamat. :) Kérdeztem mikor akar leszületni, azt mondta, ne kíváncsiskodjak, aztán végül elárulta hány éves leszek akkor, de lehet, hogy csak mondott valamit. :D
Sokat mosolygott Melitta, miközben figyelte a "kislányomat". :) Vidám, cserfes, vicces léleknek érzékelte, próbálta összefoglalni egy szóval és ez jött: huncut kislány. :)
Nem ő volt az első, akitől kérdeztem a gyermekem lelkéről, eddig mindenki a huncut szót használta legfőbb jellemvonásként, aki "látta". :)

Atlantisz

Csak röviden néztünk be ide: mindenki békésen tette a dolgát, de érezte, hogy valami robbanni készül benne és mindenki másban is. Újfajta tapasztalásra vágytak, majd megteremtették...az egóval és a félelmek megjelenésével elindították az új "játékot", ami azóta is tart. :)



Írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2016.
Képek: Pinterest



További történetek:
Információk, cikkek a reinkarnációról:
Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:


Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!




2016. december 3.

Szexualitás és a hozzá kapcsolódó bűntudat feloldása







Utazások a bennünk élő Nő és Férfi Egysége felé - A szexuális bűntudat feloldása 




Hol sérült meg a szexualitás?
Miért bűn?
Sokan élik meg bűnként, ha nem is magát a szexualitást, de bármit, ami hozzá kapcsolódik, legyen az szenvedély megélése, titkos vágyak, izgalom keresése, szexuális szokások, stb..
Vagyis, ha ezen a területen is felbukkannak a bűntudat legkisebb jelei, azt érdemes feltárni és feloldani, hiszen a legnagyobb csoda megnyilvánulása ütközik akadályokba.

Amíg ez így van, hogyan lennél Teljes?
A szenvedélyes, önmagát és a mindenséget lelkesen szerető Én hogyan is ébredhetne magára, ha a mélyben ott rejlik egy jó adag bűntudat? A félelmek legalja a bűntudat, ami leginkább leválaszt a szeretet-keringésről, lelkünkről, elválaszt Önmagunktól. És persze másoktól is...
Nem biztos, hogy ez a bűntudat mindenkinél tudatos, a kineziológia is "Bánat és Bűntudat" csoportba helyezi a tudatalattiban.
Rá utaló viselkedésformák, érzések:
Elárult - Leigázott - Csüggedt - Elfogadhatatlan - Önostorozó - Levert - Legyőzött - Tönkretett

Tudatos szinten a "Sértődöttség" csoport érzéseiben, viselkedéseiben nyilvánul meg:
Megbántott - Feszengő - Megsebzett - Kihasznált/Összezavart - Mellőzött - Visszautasított - Hallgatag - Megsértődött

A gondolataink tudatos megfigyelésével észre lehet venni őket, hiszen azok a gondolatok épp "nem szeretnek".

(folytatás lentebb)


Ha szeretjük magunkat, abba a testünk is beletartozik. Nem csak úgy külalakra, a tükörből megfigyelgetve, hanem minden sejtjében szeretjük, minden funkciójával.

A test egy hangszer, zeneileg is, önszeretetileg, energetikailag is és mindenhogy!
Ha megfelelően kezeljük, a lélek szívesen időz benne.
A lélek is egy energia, ami szabadon szeretne táncolni, örvényleni a testben...
Legszabadabb táncát akkor járja, ha ki és bejárása van...vagyis kint is van és bent is egyszerre...
alul összeköttetésben a Föld Szívével és Fent a Teremtő Forrással...akadálytalanul...
Persze az elakadt energia is eltáncolgat örömében, csak nekünk nem mindegy emberi megélés szintjén!


Hangszerünk behangolása köthető a szexualitáshoz is.
Az orgazmus pillanata pl. olyan magaslatos öröm és mennyei érzés, amikor minden megszűnik és minden Egybeolvad...ebben a pillanatban eltűnik az Én, hiszen egyben lüktet a Mindenséggel.

Ha úgy nézzük, egyfajta rezgésemelési módszer... :) Felhangoljuk magunkat az "Istenhez"...de hogy ezt milyen mértékben és magaslatos mélységben éljük, az nem mindegy. Vagyis mindegy, de olyanok vagyunk, hogy úgyis előbb-utóbb többre vágyunk...szerintem valójában ezt az élményt keressük...
Megismertem egy módszert, aminek a segítségével ez lehetséges...

 (folytatás a kép alatt)


Úgy érzem eljött az idő, hogy erről beszéljünk! Hogy a szex ne legyen ekkora hű de nagy tabu.
Eljátsszuk, hogy ez a legtitkosabb, de mégis mindenki titka..a Nagy EGY titka :)

Az őszinteség a Szeretet-lényünk, "MAG-unk energiája" szabad áramlásának velejárója.
Amiről nehéz őszintén beszélni, ott félelmek vannak, gátolnak, vagyis a lélek valamire emlékszik, amiben megsérült, emlékeiben őrzi, hogy a szex bűnös dolog, vagy valamiért a szexualitáshoz kapcsolja. És ez globálisan igaznak tűnik...

A 2., vagyis a szakrális csakra sérült, vagyis a csakra egészséges forgását gátolja egy "régi" sűrű, sötét energiatrutyi, ami elzárja a "fényt". A legtöbb embernél "látható." Ez a bűntudat-program.
Akkora program, hogy társadalmi illemmé nőtte ki magát...
Amíg ez "él", nem tud kiteljesedni az önszeretet, az önbizalom, nem tud megmutatkozni a valódi Én, hiszen a bűntudat a skálánk legalja.
Mikor már nagy nehezen felkapcsolgattuk magunkat, hirtelen megráz és zuhanás megint a legmélyebbre. Pedig látod és érzed magad, milyen is vagy valójában, milyen lehetnél, de valamiért nem megy...
Kineziológiailag nevezik a bűntudatot mélyebb szinteken "Nincs választás" csoportnak...hm elgondolkodtató...

Hogy is tudna az emberiség a SZÍV-térbe emelkedni, ha lentebb elakadások vannak...

(folytatás lentebb)



Ahogy zajlik nálam a spirituális ébredés, önMAGamra ébredés, évek óta úgy szivárognak be a tudatosságomba bizonyos információk. Összefoglaló néven Tantrának hívnám azt az információ csomagot, amiről most beszélnem kell.
Úgy érzem, ajándékként ezt kaptam...és azt is, hogy majd tovább kell adnom...MOST jött el az ideje...

Nem olvastam egy könyvet sem a témában.
Egyet megvettem, amit kinyitottam a "lényegnél" és az a pár sor, amit olvastam, egyezett az általam felismertekkel.
Be is zártam, úgy döntöttem, nem engedem, hogy bármiféle külső hatás befolyásoljon, figyelem tovább, milyen információk érkeznek. Az a jó, hogy a tanítások hatása, hatékonysága mérhető... :)

Meséltem erről már egy-két embernek és azt mondták, ők is így "tanulták" bizonyos könyvekből, vagy tanfolyamokon. Úgy tűnik EGY Forrásból jön...

Azt mondják, az ősi korokban természetes volt ez a tudás, ezzel gyógyítottuk magunkat és a "világot".
Ebben biztos vagyok...ez az erő bármire képes és szerencsére a szeretet a turbója. :)

Apránként elkezdtem emlékezni a Tantra összetevőire az elmúlt évek alatt, mi "mindenre" kell figyelni, majd azt nem figyelni. :)
Pont, amit ének órán is tanulok mostanában...milyen érdekes....teljesen ugyanarról van szó...a csakrák vonalán húzódó energiacsövünkről...és annak használatáról...

Ha már velem és még sokakkal jót tesz, emel, gyógyít, és visszavezet ÖnMagunkhoz, ha ez segítheti az Önmagunk és kapcsolataink gyógyítását, az önszeretetet, önbizalmat na és persze a szexuális életünket is, akkor nem tarthatom magamban.

Röviden összefoglalva lényege a szeretet, szerelem, a Férfi és Nő, az Egység, a Szenvedély energiáinak tudatos működtetése és megélése.
A Tantrán keresztül lemérhető, mikor mennyire volt sikeres a "gyakorlás", mikor keringetjük "jól" az energiákat és mikor kapcsolnak be a fél-elem - programok, amik nem engedik, hogy a teljesség átragyogjon rajtunk.

"Minden idő, amit magasabb rezgésben töltesz, gyógyít!"

Úgy érzem, ez a terület soha véget nem érő leckéket, gyakorlatokat és tapasztalásokat hordoz...
A szexualitásban, a légzésben és az emberi testben sok kis titok van még elrejtve.

(folytatás a kép alatt)



Sokunkban érezhető, hogy beszélnénk róla, de nem merünk.
Sokan hihetik azt, hogy ha egy kapcsolatban nem megy a szex, akkor az nem menthető.
Sokan hiszik azt, hogy a szex nem is olyan fontos.

Arra nem biztos, hogy gondolunk, hogy a problémákat a 2., szakrális csakra sérülései okozzák és ezek tükröződnek a párunkban...esetleg azt ő okozta egy korábbi életben...
A karma és a vonzás törvénye által nagy eséllyel olyan társat vonzol be, akiben ugyanazok a "tudatalatti programok", sérülések vannak...akármilyen szerepben is játsszátok..

Apáca életek, erőszak elkövetői és elszenvedői, szexualitással gyógyítók, a Nőiség megtagadásának bármilyen megnyilvánulása bármelyik életben...okozhattak olyan sérülést, ami most nem enged tovább...hiszen a lélek emlékszik... gyógyulni akar ott, ahol még nem szereti teljesen magát...

Úgy érzem, én felkészültem rá, hogy beszéljek róla.
El tudom képzelni egyéni konzultáció keretében, reinkarnációs utaztatással egybekötve, és hasznos lehetne csoportos meditációk formájában  is "emlékeznünk az ősi tudásra". (Csoportos tantra-gyakorló meditáció)

Jelezd felém, ha szeretnél róla beszélni, ha szeretnéd Magadban is oldani a gátló félelmeket.
Az aranykapum@gmail.com címen vagy a weboldal kapcsolatfelvételi űrlapján elérsz. :)


Írta: Dr. Dankó Szilvia - Daisy - 2016







Reinkarnációs utazás történetek:
Információk, cikkek a reinkarnációról:
Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:


Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!








2016. december 2.

Ildikó reinkarnációs utazása - Azok a régi horvát életek...és egy kis Atlantisz






Horvátország - 1745.


Ildikó írásban összegezte az utaztatásán tapasztaltakat:


"Láttam magamat egy 18. századi életben, ahol látszólag arisztokrata voltam, fényűző luxusban éltem egy palotában, szolgálókkal körbevéve, akár egy királynő, mégis magányosnak, elszigeteltnek éreztem magam, mert nem voltam biztos abban, hogy a férfi (a férjem), akit szeretek, szeret-e engem és én szerethetem-e őt. ..."

(folytatás lentebb)


"Volt valami blokk a szerelemmel kapcsolatban, a szerelem/szeretet kinyilvánításával kapcsolatban, egy hitrendszer, mely szerint nem szabad szerelmesnek lenni, mert akkor az ember hülyeségeket csinálhat. 
Volt valami titokzatosság a származásom körül, én nem voltam arisztokrata, csak a férjem, semmilyen információ nem jött a családommal kapcsolatban, mintha szégyelltem volna a származásomat. 
A férjem által kerültem az arisztokrata létbe, de én magam nem voltam az. 
Talán ez is okozhatta a blokkot a szerelemmel kapcsolatban, az a hitrendszer, hogy egy ilyen művelt, gazdag férfi nem szerethet egy "ilyen" nőt. 
Nem lehetett gyerekünk, örökbe fogadtunk egy kislányt. Az iránta érzett szeretetem által sikerült megnyitni a szívemet a férjem felé is. 
Úgy éreztem a kislány ebben az életben is a kislányom, a férfi pedig a jelenlegi férjem."

Majd egy újabb felvonás következett, betekintés egy másik életbe, ami a 17. században játszódott, szintén Horvátországban:


"A következő élet, amit láttam egy 17. századi holland élet, ahol egy parasztlány voltam, aki rendkívüli módon ismerte a gyógynövényeket. 
Ennek segítségével meggyógyítottam az édesapámat. 
Férjhez mentem és sok gyermekem született. Ott éltem a faluban a családommal, ahol felnőttem, és a gyógynövények ismerete által gyógyítottam a faluban élő embereket, ha hozzám fordultak segítségért. 
Amikor járvány ütött ki a faluban, a férjemmel együtt igyekeztünk segíteni az embereknek, én a gyógyító tudásommal a betegeknek, ő pedig a családtagoknak szeretettel, megértéssel, támogatással. 
Úgy éreztem, az akkori férjem az elsődleges lelki társam, az ikerlelkem."
Megkérdeztem, hogy most, a jelenlegi életükben mi a feladatuk az ikerlángjával. 
Azt válaszolta: "most is a gyógyítói munka a küldetés".
(folytatás lentebb)
 
Hogy az utaztatáson elért mélymeditatív állapotot mi mindenre lehet hasznosítani (a lélek hozzájárulásával), azzal még csak mostanában kezdtem kísérletezni.
Nem Ildikó volt az első, akit megkérdeztem Atlantiszról...
Ő így foglalta össze a tapasztalatait:

"Láttam egy atlantiszi életet is... 
Ez inkább szimbolikusnak tűnt nekem, egy óceánparton ülve éreztem az egységet, harmonikus, idilli állapot, mellettem ült az ikerlelkem, amikor egy robbanást láttam... 
Az érzés, megértés ebben az volt, hogy valami megzavarta az egységállapotot és megjelent a kétség... 
A tűz, amit láttam, talán az akaratot, egót jelképezi... 
És a robbanás nem magától volt, valakik szándékosan okozták."  (és mi is akartuk...)
 
Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2016.


További történetek:
Információk, cikkek a reinkarnációról:
Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:



Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!



2016. november 15.

Zsófi 12. századi indiános élete férfiként - ikerláng utazás






REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Zsófi 12. századi indiános élete férfiként - ikerláng utazás



12. század - indián törzs - ismeretlen helyszín

Zsófi utazása azzal kezdődött, hogy meglátott egy sötét, hosszú hajú 25 év körüli lányt egy tó partján állva.
Hirtelen azt gondoltam, önmagát látta meg ebben az életében, de váratlanul kitörtek belőle a könnyek és azt mondta: "hogy mennyire szeretem ezt a lányt!"

Ő 40 év körüli férfi volt ekkor, és épp megpillantotta szerelmét a tónál. A nevét fel tudta idézni, Ariana-nak hívták a lányt.
Ennél a tónál volt a találkahelyük, nagyon szerették egymást, de nem vállalhatták fel szerelmüket, mert Zsófi ebben az életében a törzsfőnök fia volt és ahogy mondta: "vannak bizonyos elvárások", nem házasodhatott akárkivel.

Végül feleségül vett egy másik nőt.  Ez a másik nő jelenlegi életében, Zsófi édesanyja. :)

Az esküvőjén még jelen volt szerelme, Ariana, hiszen ugyanazon törzs tagjai voltak, de a lány az esküvő után elhagyta a törzset, mert nem bírta nézni szerelmét egy másik nővel.


(folytatás lentebb)




Érezte szívében, hogy a lány minden nap visszamegy a tóhoz, és várja, hátha ő is felbukkan egy napon, de sajnos nem mert oda menni többé.

Soha nem volt boldog ezután, a feleségét sokáig hibáztatta magában boldogtalanságáért és a történtekért, pedig elméjével tudta, hogy ő nem tehet róla, mégis rávetítette a haragját.

Kérdeztem, mit tehetett volna másképp ebben az életében?
Azt válaszolta, elszökhetett volna a lánnyal, de nem volt hozzá bátorsága.
Emiatt végig mardosta a bűntudat. 
(És bizonyára mélyen eltemetve azóta is...)

A bűntudat a legerősebb önmagunknak okozott szeretetsérülés, "kedves" kis "tudatalatti program", ami leginkább elválaszt a szívünktől...a szeretettől...ezáltal az önszeretettől...
Nevezzük még önbizalomnak is...

Ezt a bűntudatot fel kellett oldani benne, ezért emlékeztettem néhány dologra, pl. hogy ez valójában csak egy lecke volt és ebben az életében már sokkal bölcsebben hoz döntéseket, nézze meg mennyit tanult azóta és hogy szerelmét nem tudja elveszíteni soha, hiszen ebben az életében is jelen van, stb...stb..

A könnyekkel és megértéssel érezhetően oldódott benne valami, egyrészt éreztem megint a bőrömön azt a bizonyos pezsgést, másrészt meg tudta ölelni szeretettel és megbocsátással akkori önmagát, feleségét és szerelmét.

Egyébként Ariana-t senki nem kereste, ha kimondatlanul is, de mindenki tudta a törzsben mi a helyzet, megértették a döntését.

Az akkor Ariana-t megtestesítő szerelme: mostani életében az a férfi, akit az Ikerlángjának hív...
Talán ezért is volt köztük olyan misztikusan erős a kapocs...
Talán ezért érezte minden nap biztosan, hogy várja a tónál..
...a lány érzéseit is átérezte, a mély fájdalmát, amiért ő cserben hagyta...

Megbocsátott magának, megszabadult egy jó kis bűntudat-csomagtól, gyógyult a szívcsakra, hiszen ott mélyebb tudatállapotban bölcs énjével nézve az eseményeket megértette, hogy a Szeretet Örök és maga a Minden, a lényeg, tér és idő nem választhatja el, és szerelmét nem tudja elveszíteni.
Az utazásának tanítása és indián énjének üzenete az, hogy vállalnia kell az érzéseit, nem bújhat el azok elől.





2. "felvonás"- Zsófi tovább utazik: egy szeretetlen, magányos öreg férfi életébe.


Öreg megkeseredett férfi arca villant be, érzékelte, hogy ez is Ő egy másik életében.
Magányosan élt és így is halt meg.
Kiderítettük az okát: nem gondolta, hogy ő szerethető, nem is nyitotta ki a szívét mások felé.
Szegény életkörülmények között nőtt fel, rideg szülőkkel szeretetlenségben.
Nem volt előtte szeretet-minta.
Úgy gondolta, ez teljesen normális, hogy ő nem jó és nem szeretik.

"Meggyógyítottuk a magányos férfit, beszélgettünk vele, megmutattuk neki szeretni tudó és szerethető Énjét is.
Egy "aranygömbben" megölelgette Zsófi ezt az öreg embert, aki a szeretettől feloldódott. :)
A férfi képe szebbé, mosolygósabbá vált. :)


Írta: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2016.






További történetek:
Információk, cikkek a reinkarnációról:
Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:


Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!





2016. november 9.

Szabadulás egy 600 éves tehertől - közelebb az ikerlánghoz

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Szabadulás egy 600 éves tehertől - közelebb az ikerlánghoz 
 (Olaszország - 1400-as évek - Edit utazása)




Edit korábbi utaztatásai alkalmával már egy kis betekintést nyertünk egy középkori életébe, ahol férfiként élt. Mintha ez az élet lett volna az, ami jelenleg számára a legfontosabb üzenet és legerősebb "oldanivaló".

A vezetett meditációm szövegétől eltérően mindig mást látott, egy függőleges korláton ereszkedett lefelé, nagyon mélyre és a sötétségbe.
Mély lelki rétegekre utalhat, a sötétség pedig félelmekre, ahogy észrevettem a sötét, sűrű energia mindig ezt jelképezi.
Úgy döntöttünk, ennél a levezetésnél eltérünk a megszokott szövegtől és egyenesen a lefelé vezető csövön engedem le a mélybe, ha már lelke ide akarja elvezetni.

Leért...és újra látta magát abban a szobában, ahol már egy korábbi utaztatás alkalmával is.
Ebben a szobában volt egy döntött asztal, ahol írt valamit egy madártollal, sötét volt, csak egy lámpás (olajlámpa) világított. Utánakutatva valóban középkori elemek. Félelem érzése kísérte korábban is ezt a képet, ezért később átbeszélve azt gondoltuk, hogy esetleg titkos írásokkal foglalkozott, de ebben az utaztatásban kiderültek a rossz érzések valódi okai.

Kiderült, ez a szoba és ez a hely egy kolostorban található, látta magát most a kolostor kertjében is. Furcsa volt, mert egyedül érezte magát, a kolostorban sem látott senkit és a város is kihalt volt.
További kérdésekre kiderült, hogy egy háborúban halt meg mindenki, ő ide a kolostorba menekült, hiszen itt minden rendelkezésére állt, ruházat, élelem. 40-50 év körüli férfiként érzékelte magát.

Érezte, hogy a családját, vagyis a szeretett feleségét és gyermekeit is elveszítette, emiatt nagyon rosszul érezte magát. Sokáig élt így egyedül, néha kiment a városba is, de ijesztő volt számára az egyedüllét.
A korábban is látott sötét szoba csak egy félemeletnyire volt lent, most felfedezett egy szekrényt is benne, ahol iratok és könyvek voltak. Érzéseit, fájdalmait írta meg az utókornak és a városban történteket, a háború eseményeit.

"Mi történt később" kérdésre látta magát 80-90 év körüli öregemberként, aki ugyanabban a városban lakott egy újjáépült házban közel a kolostorhoz, és az ablakon nézett ki. Semmi sem érdekelte annak ellenére, hogy a város ismét megtelt élettel, hatalmas volt a fájdalma a szerelme elvesztése miatt, nem is találta meg többé a szerelmet ebben az életében, fájdalomban és hiányban élt.

Látta magát meghalni, és azt is, ahogy kívülről nézve kiszáll belőle a lélek halálakor.
Sírt végig.

Az utazás alatt feleségében felismerte jelenlegi életében is megismert ikerlángját, akit most is elveszített.

 Felébresztettem és az oldás továbbra is folytatódott. Hangos sírógörcsben tört ki felváltva nevetőgörccsel, mert közben viccelődtünk is.

 Érdekes, hogy az utazás közbeni sírásnál nem éreztem a bőrömön ilyenkor érzett szokásos oldódás hatásait, a bizsergést, viszont az ébredés utáni zokogásnál már igen.
Annyira sírt, hogy éreztem, segítenem kell valahogy, ezért a régi fájdalom-energiákat elkezdtem belőle kitépni, biztattam és nyugtattam, hogy ez már rég elmúlt, ezen ügyesen túl vagy, ez a múltad, már nincs dolgod vele, lélegezd, fújd és sírd ki.
Később mesélte, ez nagyon sokat segített neki. Úgy éreztem, mintha egy szülést folytatnánk le, és ő is így írta le, hogy kiszültük a fájdalmat.

A sok egyedül töltött évtized alatt hatalmas fájdalomtestet növeszthetett...

Ő maga fogalmazta meg felismerésként, hogy eddig, mikor ikerlángja miatt sírt, abban benne volt ennek az életnek és szerelme elveszítésének a fájdalma is.

Közben megbeszéltük ismét megerősítésként, hogy az ikerláng mindig is volt és lesz, nem tudjuk elveszíteni...

Az utazást követő napokban boldogan mesélte nekem, hogy sokkal könnyebbnek érzi a lelkét, mint aki egy 600 éves terhet sírt ki magából. :)

Szerintem ezzel az utaztatással "nagyot alkottunk". :)

Még mély tudatállapotát "kihasználva" tettünk egy újabb felfedezést (általam először) egy holt lélek fénybe átsegítése kapcsán, de erről úgy érzem külön lapot nyitva kell majd írnom, mert azóta többször teszteltem egy amerikai pszichológus nő könyve és tapasztalatai alapján utaztatások alkalmával és minden alkalommal sikerrel jártunk, de erről hamarosan... nagyon izgalmas, megható és misztikus terület az biztos. :)

Edit már érti miért nem szerette Olaszországot eddig . :)


Írta: Dr. Dankó Szilvia Daisy (2016)

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!




További történetek:

Információk, cikkek a reinkarnációról:

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:




2016. november 3.

Ikerláng után







Ikerláng után





Azért kaptad, 
hogy majd őt felidézve 
lángra gyújtsd szíved,
mikor fagy, 
mikor nehéz minden. 

Azért kaptad, 
hogy éles emlékként őrizhesd 
kedvenc fénytükröd
minden villanását...

 hogy bármikor belenézhess, 
ha kérdés lenne 
ki is vagy Te,
ha kevés a szeretet 
és az ölelés.

Ő egy érzés, 
mi benned él...

sejtjeidben őrzöd...

becsempészheted LÉLEKzetedbe,
mikor nehezen dobban 
mellkasodban...

mikor épp elbújtak 
a pillanatban rejlő értékek...

akkor 
gyújtsd őt újra lángra szívedben...

emlékezz!


Daisy (2016)







http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/ikerlang-szerelem-beszelgetokor.html




2016. október 19.

Brigi utazása az indiános előző életébe







REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA 
1. bejegyzés
Brigi utazása az indiános előző életébe




Brigi azzal a "problémával" keresett meg, hogy szeretne végre egy normális párkapcsolatban élni.
Ismétlődő mintaként hasonló kapcsolatokat vonzott, egy ideje elkezdte kutatni ennek az okát, és eme útkeresés részeként jutott el hozzám.
A kapcsolatai kb. 2 évig tartanak, gyönyörű szerelemként indulnak, majd a férfiak elkezdenek görcsösen, majd betegesen ragaszkodni hozzá, megfojtva őt a szerelmükkel.
Később viselkedésük egyre agresszívabbá válik és nehéz "menekülni" tőlük.
Másfél órát beszélgettünk ennek okairól, a családi és tudatalatti mintákat feltárva, az (ön)szeretetsérülések tükröződésének megnyilvánulásaira visszavezetve.




1. élet - elengedés lecke, 1800-as évek

Brigi az utaztatás első felvonásaként nőként látta magát, ahogy egy folyóparton állt szomorúan, és olyan érzése volt, mintha várt volna valakire, de mélyen belül tudta, hogy fölösleges várnia, úgysem jön az a valaki, aki a "szerelmem" érzésével volt leginkább azonosítható.
Kérdeztem, miért nem fog már jönni a szerelme, mi történt vele, és úgy érezte, a háború elszólította.
Beletörődött, az idők haladtával elengedte szerelmét és képes volt újra kinyitni a szívét még ebben az életében, meg is házasodott, született 2 gyermeke és boldognak érezte magát ebben a házasságban.

A háború által elveszített férfiban kérdésemre jelenlegi életének első szerelmét vélte felismerni, aki ebben az életben is az elengedés leckéjét tanította meg neki, amin most is úgy érzi, sikeresen túllépett.
A későbbi, férjként szereplő lelket viszont nem ismerte fel jelenlegi életében, mondta: "itt még nem találkoztunk".

2. élet - indián törzs, 1200-as évek

Második felvonásban egy olyan életbe csöppent, ahol egy indián törzsben élő kb. 16 éves lányt alakított.
A tűz körül gyűltek össze, sokan voltak, mint egy nagy család, vidámság sugárzott belőlük, mintha ünnepeltek volna valamit.
Kérdéseimre tovább tisztult a kép, elmesélte, hogy 2 törzs egyesülését ünnepelték és ő volt a törzsük vezetőjének lánya.



A másik törzsben meglátott egy fiút, aki nagyon vonzotta, így írta le: "összeakadt a szemünk", szinte világított a szeme számomra."
Évek múlva, mikor ez a fiú már a férje lett, támadások érték a törzset. Néhányan útnak indultak, hogy keressenek a törzs számára új és biztonságos lakóhelyet, köztük volt a férje is. Ő magát ekkor állapotosként érzékelte.

A következő képben már egy kisgyermekkel látta magát, miközben menekültek. Zuhogó eső volt és menekülés közben beleestek egy olyan szakadékba, ahonnan látszólag lehetetlen kijutni.
Hosszúnak érzékelte az időt, amit a szakadékban töltöttek, többször mesélte, hogy az eső még mindig csak zuhog. Időközben a szerelme visszatért és megtalálta őket, próbált, de nem tudott segíteni.
A hosszan zuhogó eső olyan szempontból szerencséjük volt, hogy a szakadék lassacskán megtelt vízzel és a felszínhez egyre közelebb kerültek.
Zihálni kezdett, ahogy a szakadékban úszott és kapálózott a gyerekkel, több percen át tartott, de valahol kívülállóként élte át és nem érezte magát rosszul.
Feltettem még néhány, a helyzettől független kérdést, ezekre válaszolt is, de emlékezete mindig visszatért a szakadékos jelenethez, mesélte, hogy egyre magasabb a víz, közben továbbra is erőteljesebben vette a levegőt.
Mikor már a felszínhez közeledett a vízszint, a férje kihúzta őket.
Felfedezték, hogy eltűnt a törzs többi tagja és ez fájdalommal töltötte el őket, majd kerestek egy helyet, ahol biztonságban élhettek tovább. 5 gyermekük született összesen.

Mikor felébredt, úgy érezte vizes a teste, még érzékelte az indián életből hozott "érzeteket" és azonnal a tenyerére nézett, ami lucskos volt és kiázott.
Különös, hogy tényleg látszódott a kiázás a tenyere közepén, meg is lepődtünk, kérdeztem, hogy nincs ekcémája vagy valami bőrbetegsége, máskor nem szokott ilyen lenni a tenyere? Jót nevetett, hogy már miért lenne ilyen, nem szokott ilyen lenni. :)
Még ha fokozottan izzadt volna is a tenyere, annyi ideig nem vett részt a jelenetben, ami okot adott volna kiázásra. Kb. egy vagy több órányi fürdőzés után szokta kiszívni a víz ennyire a bőröm. :)

Az indiános férjét ismét felismerte, ugyanaz a lélek volt, akivel a másik életben élt boldogan, de a jelenlegi életben még nem ismeri.
Azt mondta, ő a társa és majd jönni fog ebben az életben is. Ő rá vár.
Kérdeztem, honnan tudja, hogy jönni fog, ezt válaszolta: "Megbeszéltük, ő mindig jön, ő a társam."

Nagyon feldobta az utazás, sok felismerése született jelenlegi problémáival kapcsolatban már abban a néhány percben is, amíg átbeszéltük és elbúcsúztunk.
Szeretne majd még eljönni néhány ilyen izgalmas "felfedező útra". :)


Írta: Dr. Dankó Szilvia Daisy (2016)

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!
 



További történetek:



Információk, cikkek a reinkarnációról:



Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:




2016. augusztus 24.

Reinkarnációs utaztatásaim naplója - Bevezetés








Sokan kérdezitek, milyen egy reinkarnációs utaztatás.

Úgy látom, sok a félelem és előítélet ezzel kapcsolatban (is), érdekes módon az emberek egy része már hallotta valamikor, valahonnan, valakitől, hogy az utazás veszélyes.

Az utaztatásom módszere egyfajta indiai technikán alapuló mélymeditáció, amivel nagyjából az alvás előtti állapotot idézzük elő.
Már több, mint 2 éve tartok utaztatásokat ezzel a módszerrel, de veszélyes oldallal még nem találkoztam.
Azt, hogy az ember meglepődik, elmélázik, meredten néz maga elé vagy sír pár percig a meditáció után, mondhatjuk természetesnek is, hiszen szokatlan, különleges, megérintő tapasztalásról lehet szó.

Ilyen hatások a hétköznapi életünkben is érnek minket, és ezekre szükségünk van a tapasztaláshoz, fejlődéshez, hiszen ezek lökésére indul útjára mindig valami újabb élet- és énérzés, kinyílás, amit általában befelé figyelős, elcsendesedős időszak előz meg. Azok a bizonyos apró újjászületések, talán ismerős...:)

A könnyek gyógyító erejéről még egy másik írásomban szó lesz részletesebben, de mint sejthető, azok az oldás, tisztulás megnyilvánulásai a sós víz ereje által. Szeretem, ha valaki sír, örülök neki, hiszen éppen emelkedik és gyógyul, még ha ez furcsán is hangzik.
Amikor a mélyebb vezetett állapotban sírnak a vendégeim, különös tapasztalásaim vannak, ugyanis libabőrös leszek, ahhoz hasonlít a bőrömön az érzés, olyan, mintha pezsegne rajtam valami vagy mintha lelocsolnának szódával. :) A sírással érezhetően távozott az illető testéből valamilyen energia, ami rám is kicsapódik.

Az egyik utaztatás során ránk sötétedett, ezért nem láttam, hogy csendben könnyezik a hölgy, de a bőrömön érzett pezsgésből sejtettem. Mikor felébredt, kért is egy zsebkendőt. :)
Ez az oldódás sírás nélkül is megtörténhet, néha elég csak néhány vidám, szeretetteljes tapasztalás vagy elég egy felismerés, valaminek a mélyebb megértése.



A tanfolyamon azt mondta a tanárom, hogy a véremben van az egész, és bevallom én is hasonlóan érzem már a kezdetektől.
Sok-sok életemben tevékenykedhettem már energiagyógyítóként valamilyen formában, így inkább csak "emlékek" felidéződéséről van szó. Ösztönösen és egyre szerteágazóbban jönnek a mélyből az emlékek, mikor mit kell megérteni, tenni és mondani.

Mint mindennek lényege, alapja és következménye a szeretet, így ez egy utaztatás során is igaz és szükséges.
Ez is egyfajta energiagyógyítás, hiszen a sérült lélekrészeket, azok blokkjait, "félelmeit" "gyógyítjuk" szeretettel, megértéssel.

Hihetetlen mennyi tudatalatti minta, blokk vezérel minket. Kineziológiai tanulmányaim során hallottam, hogy "csak" a fizikai sejtjeink 6 felmenőig őrzik a sérült mintákat, és akkor még nem beszélünk a lélek mélységeiről.
Hány száz és ezer év szeretet-sérülését őrizhetjük?
Mindezek működtetnek minket, mint kb. robotokat öntudatlanul, amíg tudatukra nem ébredünk.
Belül mélyen a FÉNYES  "MAG", és rajta sok-sok "sűrű és sötét" energia, a terhek, a félelmek, mint a hagyma rétegei, ehhez szoktuk hasonlítani.
Ez a fényes mag ÖNMAGUNK AZ, aki békében, derűsen, ítélkezések, elvárások és feltételek nélkül csak SZERET és SZERET...
Az utaztatás során, mint minden meditáció során, egyre közelebb kerülünk ehhez a fényes maghoz önmagunkban, megtapasztalható a vele járó tehermentes, könnyű, szabad, békés lélekállapot.
 

Különös érzékelni a reinkarnációs utaztatásban lévő ember energiáját és külön a lélek energiáját.
Mikor lefekszik az illető, az első pár percben még érzek körülötte zavaros energiákat, majd egyszercsak hirtelen beköszönt a békés csend. Valami kikapcsol.
Érezhető a térben, a levegőben, hogy valami eltűnt és ezzel egy időben elindul a szem REM mozgása, ami a mélyebb tudatállapot jele, ahogy a légzés ellágyulása, lassulása és a test izmainak megrándulása is, pont mint elalvás előtt.
Az utazó még ha mélyen is van, de észlelése kitágultabb, éberebb, mintha kint és bent is lenne egyszerre.
Érzékelheti önmaga tiszta lélek önvalóját, szabadabbnak és könnyűnek, akkor is, ha esetleg érzi a végtagok elnehezülését közben néha, de ez ilyenkor nem számít, hiszen a vezetett meditáció hatására nyugalomban úszik.


 A vezetett meditáció elején történik egy "képzeletbeli", gyógyító arany színű energiával történő sejtfeltöltés. Az az érdekes, hogy többen érzékeltek már beteg területeiken egy kis beszúrásszerű jelzést, mikor az arany energia odaért. Valami történt. Akkor is, amikor már rég elfeledett műtétről volt szó.




A meditációnak abban a szakaszában, amikor felteszem az első kérdést, az utazónak nem könnyű hirtelen megszólalnia, de lassan belejön mindenki. :)

Az "utazás" alatt előfordul, hogy egyfajta külső szemlélőként figyelik magukat, nincs mindenki annak tudatában, hogy magát látja, majd az utazás haladtával és az egyre mélyebb emlékek felidézésével be szokott köszönteni a "nahát, ez én vagyok" élmény. :)
Tapasztalataim szerint azért még mindig gyakoribb az egyes szám első személyben történő elmesélés.

Mély nyugalomban vannak, még ha esetleg közben sírnak is, csak mintha átvennék egy picit a látott személy érzéseit is, majd segítségemmel ők maguk vigasztalják, oldják fel a másik életbeli énjüket, hiszen sérült részeiknek szeretetet adnak.

Mikor a szívemben érezhető, hogy eljött a vége, gyakran meg is kérdezem az utazókat, hogy szerintük van-e itt még dolguk vagy ébredjünk fel, és ez utóbbit választják.
Ébredés után el vannak varázsolva, mintha "messziről jöttek volna", kell egy kis időt hagyni nekik, amíg visszatérnek a szobába. :)
Persze...egészen más ott bent, mint kint...
Csak ahogy a lélek csendje és a világ zaja...


A reinkarnációs utaztatások nagyon érdekesek és tanulságosak szoktak lenni, ezért érzéseimet követve úgy döntöttem, egy blogsorozat keretében megosztom veletek az általam vezetett és dokumentált eseteket. :)

A bejegyzések linkjeit ezen az oldalon találjátok meg:

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA


Írta: Dr. Dankó Szilvia  - Daisy






További információk a reinkarnációs utaztatásról és időpont kérése:



Konzultációs időpontok, utaztatások lehetséges napjai:



Egyéb olvasmányok a témával kapcsolatban:





Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

2016. július 4.

Nehéz szerelem




Már nem keresem az őrült szerelmet és szenvedélyt,
hisz a lelkem Rád vágyik,
lát Téged úgy, ahogy Te sem látod még magad!
Eddig a tükrödtől, vagyis magamtól menekültem csak,
minden más vágy csak illúzió volt talán, 
talán ez az illúzió, 
még nem tudhatom,
de ebben élek, most ez emel...ez gyötrelmesen és magasra.
Nehéz az igazat megtalálni az illúziók világában..
nehéz... ahogy nehéz vagy nekem,
de vajon miben rejlik a legnagyobb tanítás, ha nem ebben?

Minden bántásban látom a fájdalmad és már az enyém is,
és már látom benne a szeretetet is.
Te így tettél jobbá, többé, szebbé.
Elvezettél a fényhez és én is elvezetlek hozzá,
a saját fényeddel, hogy lásd meg Te is,
hogy Te is tudj hinni,
hogy nyisd ki azt, amit már régóta nem mersz.
Tudom, Te is csak ezt keresed,
és pótolhatod csillogással, vagyonnal, külsőségekkel,
de csak ezek által sosem leszel teljes.
A teljesség a szeretetben él, hisz az maga!

Nehéz voltál és vagy nekem, talán még az is leszel,
de vállalom továbbra is, mert így még több lehetek
és ezt köszönöm Neked!


Ha kell, elengedlek,
ha kell átölellek, és befogadlak.
Most a határon állok, lépnék, de nem tudom merre.
Te küldöd a jeleket, akkor is, ha nem vagy tudatában,
a lépés már csak rajtam áll,
menekülőn elszállhatok a széllel vagy felhőkre léphetek.
Nem dőlök már be az egó illúzióinak,
mert látlak Téged,
és szemeiden át magam is!

Megtanultam elengedni,
megtanultam várni és nem várni már,
megtanultam elfogadni benned egy másik világot,
megtanultam a mást is szeretni,
megtanultam szeretni azt,
amit nem is olyan könnyű...
Magam!
Általad...Tőled...Benned!

Már nem keresem az őrült szerelmet és szenvedélyt,
hisz a csend mindennél többet rejt magában!


Írta: Dr. Dankó Szilvia Daisy


Beszéljünk róla...
az épp aktuális valóságunkról...illúziókról, igazságról, energiákról, szeretetről, szerelemről...

IKERLÁNG SZERELEM BESZÉLGETŐKÖR

Bővebb információk és jelentkezés:

vagy ha rosszalkodna a feliratkozási űrlap, írj az aranykapum@gmail.com e-mail címre.



 Képek: Pinterest




Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!







2016. március 23.

Valami elmúlt, valami vár...a fájóan gyönyörű változás



Nem tudom még felfogni.
A múlt kísértete vagyok, bennem lebeg.
Az új váratlanul tört rám,
pedig már rég jelzett, élt és álmodott bennem.
Ezernyi szál, mi szakad el...
napról napra...
kivé válok nélkülük?
Mélyen sejtem, emlékszem, ismerem,
most mégis úgy nézek rá,
mint a páholyt bámuló.

Elmúlt az eddig, a megszokott, a múlt, 
a biztonság illúziójának ölelő rabláncai.
Szerettem...de nem tudtam eléggé...
ahogy kellene, ahogy lehetne, ahogy bemutatkozott,
ahogy tudatta, hogy lehetne még ennél jobb, több, másabb, életteltelibb, színesebb.

Lentről félelmetes a páholy magassága,
fentről a gondolat is kicsinyes,
hogy félelmetes lehet bármi is.
A kettő között valahogy még félelmetesebb,
hiszen végre szárnyat bonthatnék, szökkenhetnék is magasabbra,
de le is eshetek, nagyot zuhanhatok...
Tán úgy lehet, hogy a boldogság is fáj,
ezért kellenek hozzá a szárnyak,
amik megtartanak.

Mostmár nem neked mesélek,
csak magamnak, 
mostmár egyedül kell lépnem, léteznem, lélegeznem
önmagam mélyével, önmagam fényét megragadva.
Mostmár más lesz fontos, hisz nem lehet már semmi ugyanaz.
Mostmár nem vigyáz rám senki,
hisz én is hagytam elmenni...
nem tehettem mást...
szívemben hívott a változás...

Írta: Dr. Dankó Szilvia - Daisy





 Képek: Pinterest



Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!