2016. december 2.

Ildikó reinkarnációs utazása - Azok a régi horvát életek...és egy kis Atlantisz






Horvátország - 1745.


Ildikó írásban összegezte az utaztatásán tapasztaltakat:


"Láttam magamat egy 18. századi életben, ahol látszólag arisztokrata voltam, fényűző luxusban éltem egy palotában, szolgálókkal körbevéve, akár egy királynő, mégis magányosnak, elszigeteltnek éreztem magam, mert nem voltam biztos abban, hogy a férfi (a férjem), akit szeretek, szeret-e engem és én szerethetem-e őt. ..."

(folytatás lentebb)


"Volt valami blokk a szerelemmel kapcsolatban, a szerelem/szeretet kinyilvánításával kapcsolatban, egy hitrendszer, mely szerint nem szabad szerelmesnek lenni, mert akkor az ember hülyeségeket csinálhat. 
Volt valami titokzatosság a származásom körül, én nem voltam arisztokrata, csak a férjem, semmilyen információ nem jött a családommal kapcsolatban, mintha szégyelltem volna a származásomat. 
A férjem által kerültem az arisztokrata létbe, de én magam nem voltam az. 
Talán ez is okozhatta a blokkot a szerelemmel kapcsolatban, az a hitrendszer, hogy egy ilyen művelt, gazdag férfi nem szerethet egy "ilyen" nőt. 
Nem lehetett gyerekünk, örökbe fogadtunk egy kislányt. Az iránta érzett szeretetem által sikerült megnyitni a szívemet a férjem felé is. 
Úgy éreztem a kislány ebben az életben is a kislányom, a férfi pedig a jelenlegi férjem."

Majd egy újabb felvonás következett, betekintés egy másik életbe, ami a 17. században játszódott, szintén Horvátországban:


"A következő élet, amit láttam egy 17. századi holland élet, ahol egy parasztlány voltam, aki rendkívüli módon ismerte a gyógynövényeket. 
Ennek segítségével meggyógyítottam az édesapámat. 
Férjhez mentem és sok gyermekem született. Ott éltem a faluban a családommal, ahol felnőttem, és a gyógynövények ismerete által gyógyítottam a faluban élő embereket, ha hozzám fordultak segítségért. 
Amikor járvány ütött ki a faluban, a férjemmel együtt igyekeztünk segíteni az embereknek, én a gyógyító tudásommal a betegeknek, ő pedig a családtagoknak szeretettel, megértéssel, támogatással. 
Úgy éreztem, az akkori férjem az elsődleges lelki társam, az ikerlelkem."
Megkérdeztem, hogy most, a jelenlegi életükben mi a feladatuk az ikerlángjával. 
Azt válaszolta: "most is a gyógyítói munka a küldetés".
(folytatás lentebb)
 
Hogy az utaztatáson elért mélymeditatív állapotot mi mindenre lehet hasznosítani (a lélek hozzájárulásával), azzal még csak mostanában kezdtem kísérletezni.
Nem Ildikó volt az első, akit megkérdeztem Atlantiszról...
Ő így foglalta össze a tapasztalatait:

"Láttam egy atlantiszi életet is... 
Ez inkább szimbolikusnak tűnt nekem, egy óceánparton ülve éreztem az egységet, harmonikus, idilli állapot, mellettem ült az ikerlelkem, amikor egy robbanást láttam... 
Az érzés, megértés ebben az volt, hogy valami megzavarta az egységállapotot és megjelent a kétség... 
A tűz, amit láttam, talán az akaratot, egót jelképezi... 
És a robbanás nem magától volt, valakik szándékosan okozták."  (és mi is akartuk...)
 
Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2016.


További történetek:
Információk, cikkek a reinkarnációról:
Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:



Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése