2017. szeptember 28.

Az egyik legizgalmasabb utaztatásom egyenesen Mónika "tollából"







REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Az egyik legizgalmasabb utaztatásom egyenesen Mónika "tollából"...


G. Mónika reinkarnációs utazáson vett részt nálam és azt kell mondanom, igencsak "ügyes" utazó volt, nagyon mély tudatállapotba került.
Tapasztalásait, utazásának történetét ő maga írta le, de nem is akárhogy!! :) Mint egy igazi írónő! Nagyon köszönöm! :)
Az utazásunk előtti beszélgetés és angyalkártyázás során is többször javasolták az angyalai, hogy ÍRJON!
Gratulálok az összefoglalójához és továbbra is biztatnám, hogy éljen ezzel a tehetségével! :)
Köszönöm neki ezt a kalandos utazást, számomra is az egyik legsokkolóbb utaztatás volt, persze pozitív értelemben! :)
A Felsőbb Énjétől és Angyalaitól rengeteg "univerzális" információt megtudtunk: pl. többek között a dimenziókkal, Felsőbb és alsóbb! énjeink rétegződésével, az újgenerációs lelkekkel, gyermekekkel és állatkénti testet öltésekkel kapcsolatban is. 
Összefoglalójában ezek a részek nem szerepelnek hosszasan, igyekszem majd egy későbbi írásomban közzétenni. :)


Íme Mónika élménybeszámolója: 




"Sosem álltam szkeptikusan a spiritualitáshoz, bár voltak időszakok az életemben, amikor inkább a tények és adatok, az objektív elemzések szerint hoztam döntéseket, nem pedig a megérzéseimre hallgatva. Aztán történt egy esemény az életemben, konkrétan nem is az enyémben, hanem a férjemében, ami nem hogy kinyitott volna egy ajtót, hanem páros lábbal berúgta. Mindig is éreztem, hogy van valami kapcsolatom egy olyan világgal/energiamezővel, vagy inkább nevezzük másik oldalnak, ami nem mindenkinek van. Főleg érzések, benyomások, megérzések mentén, bár amikor történtek a családban halálesetek, akkor mindig felerősödött – ez így visszatekintve nyert csak értelmet.

Idén júliusban meghalt a férjem nagymamája, pont azon a napon, amikor egy ázott, rettegő kutyát szedtem fel a szakadó esőben, és vittem haza. A férjem így kapott egy segítségre szoruló lelket a másik helyett, akit épp elveszített. Onnantól több éjszakán át felkeltem, és mintha mély vízben lennék, úgy éreztem magam. Nem fuldoklás, nem pánik, csak a békés, kicsit homályos lebegés. A férjem irányába elnézve láttam, hogy körülötte hullámzik a tér. Megtörölgettem a szemem, hátha még benne van az álom és csak rosszul látok, egyébként is sötét van, de csak ott volt körülötte az a hullámzás. Ez így ment sok éjszakán keresztül. Akkor jött a gondolat, vagyis inkább hívás, hogy pillantsunk bele az előző életekbe, mert lehet ott valami, amit most tudnom kell.

A körülöttem lévő lelkeket általában érzékelem, ha éppen meglátogat valaki – legújabban egy kislány lelke vár a bejáratnál, és szeretne jönni. Én pedig szerettem volna tudni, hogy ki ő és miért most.

Szilvit egészen érdekes módon találtam meg, ugyanis elsőre nem hozzá akartam bejelentkezni, akihez viszont szerettem volna, az nem vette fel, nem hívott vissza, nem írt vissza. Aztán jött Szilvi. A leírásából tudtam, hogy hozzá kell mennem, hiszen ugyanolyan ‘pályaelhagyó’, mint én. Egy hétköznapi állásból lépett ki egy nem hétköznapi felé, amiért őszintén tisztelem és hihetetlen bátorságról tesz tanúbizonyságot. Tudtam, hogy ő megérti, hogy miért vagyok ott, hogy én még nem szakadtam le teljesen a világról, amit láttatni akarnak velünk, amiben esetemben még van helye félelemnek a bizonytalanságtól, fenntartásoknak, megkérdőjelezésnek, stb. A Szilvivel való utazás után ezek eltűntek és bizonyosságot szereztem arról, hogy az élet több, mint amit fizikálisan látunk. Adalék az isteni híváshoz, hogy hetekkel előtte már pávákat rajzolgattam, majd utána láttam meg, hogy helyileg a Páva utcába megyek, hogy megváltozzon az életem

Normál esetben halál ideges lettem volna, mert ismeretlen helyre megyek, ismeretlen embernek adom át a kontrollt az agyam felett, de annyira húzott valami és annyira vártam, hogy átnézhessek a másik oldalra, hogy egyszerűen csak izgatott voltam. Amikor Szilvivel találkoztam olyan volt, mintha ezer éve ismerném. Ő nem úgy nézett rám, mint az emberek többsége, amikor a spirituális tapasztalásokról beszélek, mint egy hülye, akire azonnal rá kell adni a muszájkabátot, hanem értette és megértette – ettől egy amolyan hazaérkezés érzésem volt, ami ritkán van, esetleg csak a hullámzós álmaimban.

Az utazástól, főleg az ellazulós résztől kicsit tartottam, hogy hogy fog menni. Nehezen meditálok, leginkább csak a víz alatt tudok annyira kikapcsolni agyilag, hogy el tudjak csendesedni. Szilvi ügyesen vezetett lefelé a mélyére, én közben meg hülye módon képeket vártam megjelenni, de helyette csak érzések voltak, amikre eleinte nem akartam hallgatni, mert azt hittem csak az agyam szórakozik velem, de valami erő Szilvi irányából konkrétan fejbe vágott, hogy ‘higgy annak, amit érzel!’

Ekkor zuhantam bele a jelenlegi életem előtti életembe.


Tom

Csak az eget láttam és nem tudtam eldönteni, hogy repülök, vagy mi van. A távolban egy férfit láttam egy sziklaormon, lejjebb fenyőfák voltak. Amerikára tippeltem, lehetett Kanada is. 100-200 évvel ezelőtt, bár a környezetből nem tudtam volna megállapítani, inkább a fickó ruházatából gondoltam. Kockás, kifakult ing, barna nadrág, szakáll, végtelenül szomorú szemek. 
Nem értettem, hogy ő most hogy jön a képbe, próbáltam közelebb menni, de egészen közel nem tudtam. 
Akkor láttam, hogy épp repülök. Madár vagyok? Az hogy lehet? 

Kicsit visszább mentünk az időben, hogy mi is történik itt pontosan, majd egyszercsak behuppantam egy erdei házikóba, ahol ott a szakállas fickó, aki az apám. Én Tom vagyok, 5-6 éves, szőke, kék szemű kisfiú. 
Anyám nincs – elment, de nem is hagyott bennem mély nyomokat, nem hiányzott. Nagyon szerettem apámat, mindenhova vele akartam menni, de ő kijelentette, hogy vadászni nem mehetek vele, mert veszélyes, ezért rendszerint olyankor otthon maradtam. Egyszer viszont nagyon akartam vele menni, ezért mikor elindult, én utána surrantam. Az erdőben hamar elvesztettem a nyomát, és lezuhantam egy szakadékba. 
Láttam kívülről Tomot, ahogy össze van törve az arca és élettelenül fekszik a sziklákon. A lelkem megpróbált visszatérni bele, nyugtalan volt, apámra gondoltam. 
Kérdezte Szilvi, hogy látok-e fényt, de nem láttam sehol. Láttam apámat, ahogy az ösvényen nem messze a testemtől hazafelé tart, és talál egy sastojást, amit el is tett – nekem akarta adni. Próbáltam jelezni neki, hogy keressen meg, de nem látott. 
Hazáig követtem, ahol láttam őt, ahogy engem keres, kiabál utánam, de sehol nem talált. Láttam, ahogy kétségbe esik, ahogy üvöltve sír az asztalnál, hiszen ott álltam mögötte, de mintha egy üvegfal lett volna közöttünk. 
Földhöz akarta vágni a tojást, de végül nem tette – a következő érzés/kép az, hogy a tenyerében vagyok, ahogy kikelek a tojásból. 
Szilvi kérdezte, hogy az apám jelen van-e ebben az életemben, én pedig a nagybátyámat tudtam megnevezni, aki sajnos már évekkel ezelőtt meghalt. A szakálla és a szomorkás szemeit már-már elfelejtettem az idők során, de olyan tisztán volt ott előttem az emléke, hogy szinte meg tudtam volna érinteni. 
Apám elengedett idővel, de én visszajártam hozzá néha. Láttam őt megöregedni, de madárként a tudatosság csak egy szűk rés volt egy óriási ajtón. 
Ezen életbeli második halálom körülményei nem olyan világosak, mint Tomé voltak, egyszercsak már nem voltam.






Sötét középkor

Hirtelen zökkentem át az azelőtti életbe, szinte nem is volt átmenet. Próbáltunk a köztes időben kicsit nézelődni, de inkább csak homály volt. Kerestünk ott más lelkeket, de csak ködben bolyongó alakokat láttam, majd jöttek az érzésemlékek.

 

Szürke, párás, esős idő, a sárban térdelek, kéregetek. Szegény vagyok, öreg vagyok, megvetés övez. 
Kicsit korábbra tekerve kiderül, hogy 40-es éveimben járok, javasasszony vagyok. Sokféle bajt gyógyítok, de a ‘specialitásom’ a magzatok elhajtása szolgálólányoknál főleg. 
A házamnak jellegzetes szaga van a száradó gyógynövényektől és illóolajoktól. A ‘rendelőm’ egy elfüggönyözött szobában van, ahol egy asszony épp vajúdik, de a gyerek elakadt. Arra gondoltam, hogy két magzatát már elhajtottam, és mondtam neki, hogy ne tartsa meg ezt, nem lesz jó vége, de nem hallgatott rám, ki akarta hordani, meg akarta szülni. A földesurától van, azt gondolta, hogy ezzel a gyerekkel kivívhat magának valami járandóságot, biztosíthatja a jövőjét. 
Tennem kellett valamit, mert tudtam, hogy így mindketten meg fognak halni, így egy fogóval széttörtem a csecsemő koponyáját és kirángattam. Ott volt a kezemben a véres, összetört fejű gyerek, az anyja ordítozott velem, elhordott mindennek. Ő túlélte, a gyermeke nem. Akkor arra gondoltam, hogy talán hagyni kellett volna mindkettőt, vagy úgy kellett volna megoldani, hogy inkább a gyerek élje túl – császármetszés, mint olyan, még nem volt ismert gyakorlat. Az asszony beköpött a földesúrnál, hogy passzióból csecsemőket ölök, ő pedig azt mondta, hogy vagy eltakarodom családostul – ekkor láttam, hogy van három gyerekem és egy férjem – vagy megölet mindannyiunkat, így hát elmentünk. 
A férjem nem tudott együtt élni a szégyennel, így elzavart otthonról, azt mondta, sose térjek vissza. El sem tudtam köszönni a gyerekeimtől. Onnantól leginkább az utcán éltem kéregetésből, így öregedtem meg. A halálomig nem mentünk el, de értelmetlen is lett volna.
Kérdezte Szilvi, hogy azt az asszonyt felismerem-e a jelenlegi életemben – felismertem, az anyósom az, hasonló áldott lélek. És a mostani két gyerekem, az az akkori két gyerekem. Kérdezte, hogy hol van a harmadik? Mondtam neki, hogy a harmadik gyerek – egy kislány – jönni szeretne.



A harmadik

Kérdezte Szilvi, hogy mikor jelent meg? Mondtam, hogy körülbelül egy éve itt van velem. Most is itt ül a jobb oldalamon, néha énekelget. Belementünk kicsit jobban, hogy ő ki volt előzőleg, hogyan került ide, stb. 
Egy északi ország jelent meg előttem és egy idős nő, akinek kedves, mosolygós szeme volt és tavaly halt meg. Az érdekesség ebben, hogy tavaly január környékén egy erős hívás jelentkezett a semmiből, hogy elmenjek Norvégiába, Alesundba. Sosem hallottam azelőtt erről a helyről, csak nézegettem az északi országokat, mert menni akartam. Elmentem Alesundba, csodálatos volt. Úgy mentem oda, hogy ott valamit találni fogok. 
Szilvi szerint lehet, hogy elsétáltunk egymás mellett az utcán. Lehet. Lehet, hogy a lélek így választott ki engem.

Odaát

Meghívtuk az angyalomat. A legszebb kékség jelent meg előttem, a tengerek türkize, az esteledő égbolt és a füst keveréke volt. Sem férfi, sem nő – egy gomolygó tömeg, aki előlépett végre a háttérből, noha tudtam, hogy mindig is ott volt. Az első benyomásom az volt róla, hogy marha jó humora van, és bár nem volt kivehető az arca, néha arcokat vágott. Nem volt lepel, sem Krisztusi szakáll, sem cizellált körmondatok, egyszerűen fogta az irányítást, hátratolta az egót és beült a székébe. Szilvi elkezdett kérdezősködni egy kicsit a világmindenségről, a feladatainkról itt a földön, stb...és ő türelmesen válaszolgatott rajtam keresztül. A lelkek körforgását inkább egy képen keresztül próbálta meg láttatni, amihez az én verbális képességeim oltári kevésnek bizonyultak. Rövid időre bepillantást adott egy lehetséges jövőbe, ha a képességeinket nem fordítjuk valami hasznosra – arra, amire adatott.






Ikerláng

Mivel a férjemmel keresztülmentünk pár nagy mélységen, szerettem volna megnézni, hogy találkoztunk-e valamelyik életünkben korábban. Ekkor már fáradtam és a kék gomolyag is kezdett hátrálni – úgy érezte, lassan elég lesz ennyi. Elég gyorsan belehuppantam egy afrikai jelenetbe. A korszakot nagyon nehéz megállapítani, nincs a környéken semmi, amiből tudnám, a törzs pedig nem használ semmiféle időszámítást. 
Sok a kecske, sátraink vannak, alapvetően békésen élünk. 8 hónapos terhes vagyok, látom a hasamat, és ahogy felnézek, látom a férjemet. Éjsötét a bőre, de ragyognak a szemei. Fogom az arcát, és azt remélem, hogy itt marad még, míg megszületik a fia. Aztán elmegy valahova harcolni, valami hódítók ellen. Csak nyilai és falándzsája van, esélye szinte semmi. Soha nem tér vissza hozzám. 
Fiatal vagyok még, megszületik a fiam, haragszom a világra. Várom őt, de nem jön, majd elengedem, mert a lelkem mélyén tudom, hogy már meghalt. Hiszen ha élne, visszajönne hozzám. 
Egész hátralévő életemben egyedül élek, sosem lesz másik társam. Eleinte türelmetlenül várom az életem végén, többször megpróbálom megölni magam, annyira hiányzik a férjem, annyira várom a vele való újratalálkozást. Végül is megélek egy akkoriban szokatlan öregkort, 90 év környéke zakatol a fejemben. 
Szilvi kérdezi, hogy látom-e őt halálom után a fényben, mire az öregasszony felnevet, hogy hát hiszen ő a fény.
A sátor földjén fekszem, ragyog kint a nap, én a bejárat felé nézek és ott egy alak. Tudom, hogy ő az, tudom, hogy megérkeztem, hihetetlen béke tölt el. Oda akarok menni hozzá, de egyszer csak körbeér a fény. A férjem az ikerlángom a jelenlegi életemben. Akkor is és most is a türelemre tanít.
 

Ekkor éreztem, hogy ideje visszatérni, Szilvi visszahozott, majd csak ültünk a szobában az élményektől letaglózva. El kellett telnie pár napnak, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban. A végtelen béke és nyugalom érzése, a volt életeim közel kerülése más emberré tett. Sok mindent megértettem a jelenlegi életemben. Megerősítésre került, hogy igenis tovább kell hallgatni a megérzésekre, mert azok visznek a helyes irányba.

(Érdekes adalék, hogy velem egyidejűleg volt a barátnőm egy hasonló utazáson, csak másnál. Tőlem kapta az ötletet, mikor meséltem róla, hogy hova megyek. Annyira amatőr voltam, hogy meg sem kerestem őt, hogy melyik életünkben találkoztunk, de ő sem kérdezte meg, azonban amikor elmeséltem a tapasztalataimat Tomról, akkor felkapta a fejét. Az 1800-as évek végén élt Skóciában és a születésekor látta a családját a szobában. Anyját, apját, testvéreit, valamint egy másfél éves forma kisfiút a sarokban, aki nem a testvére, nem is ismeri, de Tom a neve. Ők felvették az utazást, és hallottam, amikor kimondja Tom nevét, és hogy szőke, kék szemű kisfiú, néha találkoznak, nem sokszor, majd egy idő után már nem látja többet.)"


Írta: G. Mónika
A bevezetőt írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest


További történetek:

 Információk, cikkek a reinkarnációról:

 Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:




Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSON RÉSZTVEVŐK TAPASZTALATAI







Reinkarnációs utaztatásról információk és bejelentkezés:
 
DAISY: REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA:



REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSON RÉSZTVEVŐK TAPASZTALATAI



"Nagyon szépen köszönöm a tegnap esti foglalkozást! Egy élmény volt...vagy inkább több. :)
Nagyon intenzív. Nagyon tetszett. A foglalkozáson felül pedig örülök, hogy megismerhettelek! :)
Sokszor figyeltem meg magamon, hogy különböző emberek társaságában másképp érzem magam, mást hoznak ki belőlem - szerintem mondanom sem kell, hogy a Te társaságodban teljesen fel tudtam szabadulni, nagyon jól éreztem magam - biztos vagyok benne, hogy ezért is sikerült ennyire jól a regresszió, vagy betekintés... :) "
Sz. Ervin


"Fantasztikus élmény volt veled az utazás. Úgy érzem, hogy most tényleg tudok hinni bizonyos dolgokban és lehetőségekben és magamban. Bár az elmúlt napok lelkileg nagyon hullámzóak voltak, a jó kedv és sírás váltogatta egymás. :) Köszönet mindenért. Szeretnék még visszamenni hozzád."
Zs. Klaudia


 "A reinkarnációs utazás maga a csoda, és köszönettel tartozom Neked, hogy a közvetlenségeddel, angyali energiáiddal segítettél ezt a csodát átélni! ❤ Hobbi szinten jó néhány éve foglalkozom karma asztrológiával, így nagy vonalakban ismertem már a korábbi életeimből hozott energiákat, megoldandó feladatokat. Az utaztatás  során azonban konkrétan megéltem, átéltem a másik életbeli érzéseket, ami egy meglehetősen fájdalmas tapasztalás volt. Filmként láttam az életem, és ehhez társultak az érzések. Amikor megláttam "önmagam", még intenzívebben törtek rám az akkori életem érzelmei, és a könnyekkel együtt feltörtek az emlékek a tudatalattimból. Nagyon sok, eddig érthetetlen dologra megkaptam a választ, már értem a párhuzamot az akkori és a mostani énem, életem között. Az utaztatás hatása most, egy hét távlatából is érezhető még; azóta is előfordult, hogy a tisztító könnyek egy bevillanó kép hatására feltörtek, és azt gondolom, ez még így lesz egy ideig. Ami nagyon érdekes: az utaztatás során nem csak, hogy tudtam, hogy önmagamat látom, de éreztem is, hogy akit látok, az én vagyok, egy korábbi életben, másik testben. Fájdalmas, ugyanakkor csodálatos felismerésben volt részem. ❤ A szívem mélyén igazából nem is csodálkozom, hiszen a lélek "emlékszik", és nem is lehetett másképp, annyira világos és egyértelmű. A tudatom viszont még mindig emészti, hogy ki voltam, mielőtt megszülettem '76-ban...egy önbizalomhiánytól szenvedő, magányos, szeretetre éhes lélek, akit a világ csodált...
Az utazás alatt végig biztonságban éreztem magam, tudtam, hogy szakértő kezek között vagyok, és izgalommal vártam, mi fog történni. Tudtam, hogy csak annyit fogok megtudni, amennyit megtudhatok, amennyit a lelkem látni enged.
Köszönöm ezt a csodálatos élményt! ❤
M"


"Az utazás óta sokkal energikusabbnak és életvidámabbnak érzem magam, és valahogy sokkal erősebb a hitem abban, hogy a középpontomban tudok maradni, ahol nyugalom van!"
Hálásan köszönöm! ❤
Ildikó"


"A reinkarnációs utaztatáson érzett, látott és hallott tapasztalataim elindítottak bennem valami csodálatos változást. Sok mindenre rávilágított és sok mindenben megerősített.
Egyre jobban vagyok nap, mint nap, ezért gyakran eszembe jutsz és tudom, hogy ezt nagyrészt Neked és a reinkarnációs meditációnak köszönhetem. Hála érte ezerszer is!
Sok gyógyítóval, jóssal és mesterrel találkoztam már, de te igazán hiteles és tehetséges vagy! Köszönöm!"
K. L.


"Eléggé izgultam az utaztatás előtt, de a közvetlenségedtől gyorsan feloldódtam.
Nagyon görcsös és feszengő vagyok, meglepetésemre mégis sikerült ellazulnom a meditáció során. Előző életbe nem, csak a gyermekkoromba sikerült utazni, hiszen a problémáim okai itt voltak elrejtve. Amint peregtek a képek kiskoromból, a családomról, eseményekről, emlékeztem mennyire szomorú voltam akkoriban, hiszen nagyon szegények voltunk, nem éreztem, hogy bárki is szeretne, és az iskolában is mindig csúfoltak. Az aranyfényben képes voltam olyan szeretettel átölelni a szüleimet, mint még soha, és éreztem végre az ő szeretetüket is. Férfi létemre sírtam a gyönyörűségtől, pedig már hosszú évek óta nem sikerült sírnom, még egy közeli családtag temetésén sem! Köszönöm az élményt és a segítséget! "
H. Viktor



"Azért próbáltam ki az utaztatást, mert egy régi szerelmemet képtelen voltam elengedni hosszú évek óta és ez egyre jobban nyomasztott. Láttam magunkat a meditáció során, eleinte nagyon távolságtartóak voltunk, de Szilvi szép lassan közel vezetett bennünket egymáshoz, majd beléptünk együtt egy arany színű fénybe, ahol hosszasan átöleltük egymást. Csodálatos volt, hihetetlen erőket és energiákat éreztem, folyt a könnyem közben és éreztem ahogy egy hatalmas fájdalom gombóc hagyja el a mellkasomat. A lelkünk üzeneteit közvetítettem és mélyen megértettem, hogy valójában nem tudunk senkit elveszíteni, hiszen a szeretet örökké és mindenen túl összeköt bennünket, elmondhatatlan élmény volt ezt átélni! Azóta szeretettel gondolok a fiúra és nem érzem már a sokáig cipelt fájdalmat vele kapcsolatban!! Nagyon köszönöm, csak ajánlani tudom mindenkinek!"
M. Anna


 "Már jó ideje szerettem volna kipróbálni a reinkarnációs visszavezetést, és nagyon örülök, hogy megtettem. Betekintettem több előző életembe is, nagyon érdekes volt magam más testekben és régi korokban látni. Megértettem mi a célom ebben az életemben, mi gátolt eddig és honnan eredt ez a probléma. Sikerült megbocsátanom régi énjeimnek és szeretettel átölelni őket. Azóta másként tekintek magamra és az egész életre, sokkal több a szeretet bennem, és ezt nagyon köszönöm Neked, igazán hálás vagyok!"
T. Bea


"Sok éve bennem volt már a vágy, hogy kipróbáljam a reinkarnációs utazást, de úgy tűnik most jött el az ideje. Félénk vagyok, távolságtartó, nehezen engedek magamhoz bárkit is, és ez a párkapcsolataimra nyomja rá legfőképpen a bélyeget. Mindent megtettem már, de képtelen voltam egy határnál tovább nyitni a szívem. Háromszor vettem részt reinkarnációs meditáción és kiderült, hogy több életemben hirtelen veszítettem el a nagy szerelmemet, és mindig megfogadtam, nem nyitok más felé, egyedül őt fogom szeretni örökké, majd tényleg egyedül éltem le az életeimet. Kiderült, hogy ez a nagy szerelem jelen van a mostani életemben is barátként. Egy ideje éreztük, hogy kezd kicsit több lenni, mint barátság, amitől megijedtem és megszakítottam vele a kapcsolatot. Az utaztatások hatására érezhetően sok blokktól szabadultam meg, egyre bátrabban merek nyitni az érzelmek és a barátom felé is, aminek ő különösen örül. Fura így "nagyban" átlátni és megérteni, hogy valójában tényleg nem veszíthetünk el senkit."
Sz. Kati



  "El kellett telnie pár napnak, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat... A végtelen béke és nyugalom érzése, a volt életeim közel kerülése más emberré tett. Sok mindent megértettem a jelenlegi életemben. Megerősítésre került, hogy igenis tovább kell hallgatni a megérzésekre, mert azok visznek a helyes irányba."
Bejegyzés olvasása

Anett utazása - Első találkozás az ikerlánggal

Anett maga írta le találkozásunk történetét, felismeréseit és reinkarnációs utazásának tapasztalatait...:
 "Jött egy alak... egy férfi alak. Nem látszódott belőle semmi. Aztán hirtelen „fájni” kezdett a karom, erős bizsergést éreztem a nyakamban. Az alak szomorú volt. Éreztem. Nem akart beszélni velem, Szilvia tanácsára megfogtam a kezét, úgy megnyugodott. ..."
Bejegyzés olvasása
 


"...  Az egész utazásban minden jó, de a legjobb a Fény. Ahogy pulzál, ahogy vezet, ahogy gyógyít az energiája, ahogy feltölt és hogy rájöttem a csatornára csatlakozni vezető nélkül, azt hiszem ez a Teljesség egy része. Már adni is merek belőle, vadidegeneken tesztelem, hogy hatok. ..."

 
Ildikó reinkarnációs utazása - Azok a régi horvát életek...és egy kis Atlantisz 

Ildikó írásban összegezte az utaztatásán tapasztaltakat:
"... Férjhez mentem és sok gyermekem született. Ott éltem a faluban a családommal, ahol felnőttem, és a gyógynövények ismerete által gyógyítottam a faluban élő embereket, ha hozzám fordultak segítségért.
Amikor járvány ütött ki a faluban, a férjemmel együtt igyekeztünk segíteni az embereknek, én a gyógyító tudásommal a betegeknek, ő pedig a családtagoknak szeretettel, megértéssel, támogatással.
...Úgy éreztem, az akkori férjem az elsődleges lelki társam, az ikerlelkem. ..."

 
Hajni utazása - huszár élet, szerelmek, Atlantisz, szellem ikertesó fénybe segítése 
 ...na és egy kis galaktikus találkozás ;-) 
Hajni írásban összegezte tapasztalatait, a tartalomból:
 1822 - Miklós, a magyar huszár 
1600-as évek - "halálos szerelem"
1700-as évek - Életeken átívelő szerelem
 Betekintés Atlantiszba 
 Szellempuszi egy Hajnit "megszálló" lélektől, az ikertestvérétől :)
 Marek egy másik galaxisból, aki a bal vállamon "lakott"
 



Reinkarnációs utaztatásról információk és bejelentkezés:
 
DAISY: REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA:



Képek forrása: Pinterest






2017. szeptember 21.

A színtér változik, a szereplő ugyanaz! - utazás az előző életekbe


(Az interjú megjelent a Fanny magazinban és az Astroneten)


Vajon valóban létezhet reinkarnáció? Hogyan nyilvánulhatnak meg az előző életekből hozott tapasztalatok a jelenben? Dr. Dankó Szilviával beszélgettünk! 


 
Fotó: Simonyi Szilvia


A reinkarnációs utaztatások tapasztalatai és saját tapasztalataim alapján, úgy látom, hogy szinte "minden" előző életekre utalhat, még ha ez furcsán is hangzik - kezdi a magyarázatot Dr. Dankó Szilvia, író, aki a személyes, spirituális tanácsadás mellett a hozzá fordulók reinkarnációs utazását is segíti. - Olyan, mintha életeink rengeteg énjéből lennénk összegyúrva.

- Hogy hogyan reagálunk egy adott helyzetre, mit vált ki belőlünk a környezetünk, a szeretteink, miért nehéz szeretni valakit, mást pedig miért könnyű elfogadnunk... - ezek gyökere általában megtalálható előző életekben.


Ugyanazok a körök

- Mintha csak ismételgetnénk ugyanazokat a köröket, csak más-más színdarabban és testben. Ahogy ránézünk egy emberre, már a tartásából, beszédéből, sőt arcvonásaiból is lehet következtetni előző életbeli szerepeire.

- A megmagyarázhatatlan vonzódás bizonyos kultúrákhoz, művészeti ágakhoz, stílusokhoz, országokhoz, városokhoz, nyelvekhez, számomra egyértelmű jelei annak, hogy az illetőnek már van "emléke" az adott témában egy-egy életből. A különleges félelmek is ugyanezekre az okokra vezethetőek vissza, persze még fontos vizsgálni a magzatkort és gyermekkort is.






Szeretet, béke, harmónia

- A reinkarnációs utazáshoz nem szükséges hipnózis, az általam alkalmazott technika például egy indiai technikán alapuló mélymeditációs módszer - folytatja a szakértő. - A kellemes, megnyugtató vezetett meditáció és indiai zene hatására az "utazó" ellazul, egyfajta elalvás előtti állapotba kerül, ahol az egó elcsendesedik, ezáltal könnyebben hozzáférhetünk a lélekhez, a tudatalattihoz. Eközben a megszokottnál is jobban kitágulnak és felerősödnek az érzékei, tehát az illető teljesen tudatában van a történéseknek.

- Az utazók úgy érzik, amit megtapasztalnak, az a valódi önmaguk, az a természetes állapotuk. A szeretet, béke, harmónia, öröm természetes velejárója ennek az állapotnak.

- A vezetett meditációnak egy szakaszánál én kérdezek, és onnantól az utazó mesél arról, mit lát, tapasztal és érez. Ekkor szoktam magam néha úgy érezni, mint egy nyomozó, amikor felgöngyölíti a történetet.


Megbocsátás: önmagunknak

- A meditáció során az jön elő, aminek elő kell jönnie, és amire az illető fel van készülve - magyarázza Szilvia. - Tudja bennünk a lélek, mit kell megmutatnia, min kell dolgoznunk. Az utazás során az utazó a látott életekből megértést, felismeréseket tud szerezni, amik segítik a jelenlegi élet problémáinak megértésében és megoldásában.

- Amikor szeretetteljes emlékekhez érünk, vagy épp fordítva, megrázóakhoz, akkor általában sírás formájában tör fel a "blokk", és minden egyes könnycseppel tisztul a lélek. A régi életbeli ént megnyugtatjuk, meggyógyítjuk. Tulajdonképpen az utazó önmagát oldja fel, önmagának egy sérült részét tölti fel szeretettel, önmagának bocsát meg.

- Különös és megdöbbentő volt összerakni azt a képet az utaztatások során tapasztaltak alapján, hogy valójában soha nem a másiknak kell megbocsátanunk, hanem önmagunknak.


 

Visszatérő konfliktusok

- Azokról az emberekről, akikre a jelen életben haragszunk, akik megsértettek, megaláztak, általában kiderül, hogy már előző életekben is ezt tették, és ezeknek a sérelme dolgozik bennünk. Az adott szereplő pedig addig bukkan fel újra és újra az életeinkben, amíg meg nem értjük a tanítását, és lelkünk haragtól árnyékos oldalát feltöltjük fénnyel, szeretettel.

- A sérelmezett, áldozat-szerepes életeknél azt szoktam kérni az utazótól, hogy nézze meg, mikor követett el ő is hasonlót. Mindig ott rejlik a dolgok mélyebb gyökere, önmagunkban... Legtöbben bűntudattal küzdenek tudat alatt, azok is, akik nem is gondolnák magukról.

- Ilyenkor ki kell békíteni az "utazót" régi életbeli önmagával, amihez el kell fogadnia rossz énjeit és hibáit is. Ettől a jelenlegi életében is jobban fogja szeretni önmagát és több lesz az "egészséges" önbizalma. 






Különleges energiák

- Gyakori a reinkarnációs meditációk alatt a különféle energiák érzékelése, színek, fények látása, angyalokkal vagy Felsőbb Énnel való kommunikáció, de például szokták érzékelni az utazók a leszületésre váró gyermekek lelkeit is - sorolja a szakember.
- Gyakoriak azok az esetek is, amikor az elhunyt szerettek, családtagok, szerelmek lelkei is eljönnek, hogy átadhassák üzeneteiket, kihasználva ezt a mélyebb és nyitottabb tudatállapotát az utazónak.


Dr. Dankó Szilvia
Interjú - Megjelent a Fanny magazinban és az Astroneten
Képek: Pinterest




REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA - esetek, történetek:

Információk, cikkek a reinkarnációról:

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és BEJELENTKEZÉS:



Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!