2018. február 18.

"Ikerláng vers"





Érzem, ha rám gondolsz...
akkor a szereteted új világot ébreszt
bent és kint,
érzem, látom, hallom, tudom...
Új és régi ízek ébredeznek,
találkoznak és összeforrnak.
Ízek, hangok, érzések,
lelkünk dallamos kavalkádja,
mindegy is, 
hisz a mindenség érzései.

Harsonák zengnek,
húrok egyre mélyebben pendülnek,
vinnének, hoznának, ölelnének...

Ha bezárom szívem,
magam is börtönbe zárom,
ha kinyitom szívem,
a szerelem végtelen börtönében
átégetem a sötétséget,
egy olyan szerelemért,
ami enyhíti a szerelmek gyötrelmeit.

Hallanál,
ha emlékeznél, hogy látni akarsz,
úgy igazán,
de amíg félsz magadtól,
én sem költözhetek beléd,
mint örökké ragyogó Holdfény,
hisz árnyékok tarkítják Napod sugarait.


Te égig érsz bennem,
ezáltal én is érinthetem a végtelent.
Hagyd ragyogni a Napot magadban,
hogy magasra tudjak ugrani.

Lehet minden ott végződött,
ahol Te elkezdődtél,
de tudom, soha nem ért véget...
hisz ez a mi mesénk,
küzdelmes, hosszú,
viharos és napsütéses,
örök, végtelen, 
mi minden pillanatban véget is ér,
hogy újjászülethessen.

Szeretlek, mindig is így volt ez,
hiszen más sosem létezett,
csak Mi,
az EGY és ÖRÖK..
Szivárvány fények
angyal szárnyakkal...
Fájhatna ez,
de már nem engedem.
Emlékezni akarok
A szemed tükrében..
és azon túl is ...

Daisy (2015)




Képek: Pinterest

Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

2018. február 8.

Azok a tanulságos párhuzamos életek...


REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Azok a tanulságos párhuzamos életek...

"A sorsomat én alakítom" - Ildikó utazása


Ildikó utazása első villanásában fényeket látott...mintha fák lombjai között szűrődött volna át a napfény. Egyre tisztult a kép és az "emlékek" is. 




A szép látvány ellenére Ildikó kezdte magát rosszul érezni a bőrében, azt mondta: "van valami fogyatékosságom..., olyan, mintha ki lennék tekeredve..."
A fogyatékossága abban nyilvánult meg, hogy meg volt ferdülve a gerince, teste, kicsavarodva tartotta magát ebben a korábbi életében, bár jelenlegi teste változatlanul nyugalomban feküdt.

Fiatal férfiként érzékelte magát a 17. század környékén, sajnálkozva vagy megvetően néztek rá az emberek betegsége miatt.
A nagyszülei nevelték fel, mert a szüleinek nem kellett így eltorzulva...
Huszonévesen elhagyta a nagyszülői házat, hogy kipróbálja magát az életben.
Többnyire az erdő volt az otthona, de amikor munkát kapott valamilyen tanyán, akkor ott élhetett az épp aktuális munkaadójánál.
Nagyon szerencsétlennek, megalázottnak érezte magát. Azonosította önmagát a sajnáló, megvető pillantásokkal, boldogtalan volt.
Később egy kis kunyhóban látta magát betegen... Egy fiatal lány élt ott a gyermekével, az apa elhagyta őket. A fiatal lány megsajnálta és befogadta, gondozta a beteg férfit.
A legerőteljesebb változás, amit érzékelt, hogy már sokkal nehezebb a feje, mint korábban. Nagyon húzta le ez a súly és így a teste még inkább tekeredni kényszerült. Úgy érezte, nincs már ereje és nem tud felkelni az ágyból...2 éve fekszik így.
Hamarosan meghal, fiatal volt még...42 éves.

Annyira szomorú volt ez a történet, hogy szinte kifakadt belőlem: "fogadjunk, hogy van ebből az életből egy pozitívabb verzió is egy párhuzamos világban!"
Ildikó lapozgatni kezdett bent "emlékei" között és valóban talált egy ilyen világot, majd kértem, nézzünk bele a dolgok ottani alakulásába. :)
Jobban érezte magát a bőrében Ildikó ebben az életben, könnyebb volt a teste, a lelkében is nyugalom, boldogság, érezte, hogy itt sikerült elfogadnia önmagát olyannak, amilyen, a fogyatékosságával együtt.
Nem törődött a sajnálkozó tekintetekkel, nem tudták befolyásolni önmagába vetett hitét.
Pozitívabb rezgései, önmaga elfogadása és szeretete pozitívabb eseményeket és szereplőket vonzottak az életébe.
Megtalálta a szerelem is és 2 gyermeke született, boldog élete volt.
Jóval tovább élt, mint a másik világban, még látta az unokáit is. :)

A látottak elemzéséhez és a párhuzamos életekkel kapcsolatos kérdések megértéséhez segítségül hívtuk Ildikó Őrangyalát. :)
Ildikó nem először utazott nálam, ugyanaz az Angyal jött most is, mint a korábbi utazása során.




Néhány éve a saját angyalaim meséltek már információkat a párhuzamos életekről, amolyan dimenzió-buborékoknak képzeltem őket, amik szétválhatnak, új buborékokat kilökve magukból és egybe is olvadhatnak.
Végtelen sok párhuzamos életünk lehet, különféle világokban, létformákban, de itt az angyalhoz intézett kérdésünk most arra irányult, hogy egy adott életből mennyi verzió lehetséges.
Ildikó mély tudatállapotában közvetítette az angyal válaszait.
Azt mesélte, hogy ebből az életből, amit látott 4 verzió van, de előfordulhat, hogy 6 vagy akár 10 vagy esetleg annál több is keletkezik.
Az elfogadás és szeretet az, ami létre hozhat egy magasabb rezgésű világot, élet-verziót, dimenzió buborékot.

Amikor egy párhuzamos életben meghalunk, akkor az a dimenzió-buborék beolvad egy magasabb tudatosságú életünk világába, eltűnik, de természetesen a lélek őrzi a megszerzett tapasztalatokat, tehát teljességében nem tűnik el.
Olyan, mintha a végén egy buborék maradna majd, lesz egy énünk, aki a legtudatosabb, legbölcsebb, legelfogadóbb. :) Az adott földi "játék" nyertese, persze ne szó szerint értsük, hiszen minden élet ugyanolyan hasznos és fontos tapasztalás, mindenképpen győztesek vagyunk.

Magamnál és több reinkarnációs utaztatáson is találkoztam már azzal a jelenséggel, amikor egy párhuzamos világban meghalunk, valamennyire lehet érzékelni. Egy különös veszteség érzés, gyász, szomorúság, kiürülés érzékelhető halványan a lélekben látszólag ok nélkül.
Én kb. 2 éve éreztem ilyet, a gyász érzése volt a legjellemzőbb a szívemben, napokig tartott, szomorú voltam és a könnyem is kicsordult magától gyakran ezekben a napokban. Sokáig nem értettem mitől lehet mindez, később azt tartottam a leglogikusabb válasznak, hogy bizonyára épp meghaltam egy párhuzamos életemben.
Az angyal most megerősítette, hogy jól gondoltam.




Az alábbi fejlődési úton halad a lélek, az alábbi szintek elérésével születnek az új párhuzamos életeink az angyal szerint, és a kulcs mindig az elfogadás:

1. szint - Amikor az egyén önmagát hibáztatja. (bűntudat)
2. szint - Amikor az egyén másokat hibáztat a problémáiért.
3. szint - Amikor az egyén elfogadásban van önmagával és a körülményeivel kapcsolatban.
4. szint - Boldogság

Az adott szinteken valójában az "önszeretet" növekszik, ezáltal a rezgésszint és a teremtő erő is, bárhogy nevezhetjük. :)
A kulcs mindig ez elfogadás, tehát önmagunk elfogadásával, életünk szereplőinek és eseményeinek elfogadásával elérjük a boldogságot és boldogabb életet teremthetünk. :)

Valójában a boldogság és a szeretet bennünk van alapjáraton, csak "lehámozzuk", leszedjük róla mindazt, ami elfedi a "tudatalattiban". :-)

Köszönjük Ildikónak és az Őrangyalának ezt a tanulságos utazást és hasznos információkat! :)
A sorsunkat mi alakítjuk, hát alakítsuk a legteljesebbé, legboldogabbá! :)

Szívesen segítek ebben a MAGam módján, várlak szeretettel az általam vezetett ezoterikus programokra:
http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/programok.html


Írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2018.
Képek: Pinterest



További történetek:


Információk, cikkek a reinkarnációról:


Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:






Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!